Kétes összeborulások

„Nevezett G. Péterről ezidáig annyit tudtunk, hogy geológus végzettségű, informatikai menedzserként dolgozik, utálja Orbán Viktort, szereti a káromkodásával hírhedtté vált Nagy Blankát, nem támogatja a Paks 2 beruházást, fontosnak tartja a klímavédelmet, kevésbé égetőnek a migrációs krízist, lebontaná a kerítést, és elévülhetetlen érdemeket szerzett mint a helyi választási bizottság tagja – megakadályozva a kormánypártok csalási kísérleteit. Szerinte munkálkodásának eredménye az, hogy Dunakeszin több mint ötvenszázalékos eredményt ért el az ellenzék legutóbb – már ha összeadjuk a szavazatok számát. De csak, ha tényleg összeadjuk… Tudjuk ugyanis továbbá azt – az egyik közösségi oldalon kitett posztja szerint –, hogy a vonatkésésekről is Orbán Viktor tehet, és végül a fantasztikus fotókból kiderül, hogy aláírt az LMP-nek és a Gyurcsány-pártnak is az uniós választások előtt – amolyan ellenzéki bolygó hollandiként.

Minden elsőéves politológus hallgató tudja, hogy ebben az összefogásban nem lesz egy meg egyből kettő, azaz nem igaz, hogy a most töredezett ellenzéki oldal egyes pártjaira leadott legutóbbi szavazatok egy az egyben összeadódnak majd. Sőt! Nem minden jobbikos fog örülni annak, hogy azt a Gyurcsány Ferencet kell támogatnia, akit egykor még sötét politikai sátánként emlegettek. Ahogy a megveszekedett szoci aktivista sem lesz boldog attól, hogy a szemtelen, valaha az antiszemitizmus határait súroló, mára ideológiailag teljesen kilúgozott jobbikos jelöltnek kell majd segítenie egyes körzetekben.

Arról nem is beszélve, hogy a választópolgároknak el kell arról is gondolkodniuk majd, hogy mi van akkor, ha ezek tényleg legyőzik az egyébként sikeresen dolgozó polgármestereket, és megszerzik az önkormányzatokban az abszolút többséget. Mert úgy egymásnak fognak esni, hogy sem sikeresebb városok, de még csak nagyobb zöldfelületek sem lesznek sehol sem, csak a viszálykodás, ármánykodás, gáncsoskodás és veszekedés, ami meg fogja bénítani egy-egy város működését. De csak akkor, ha…

Szerencsére azonban a »ha« szócska, felkiáltójellel a végén, még előttünk áll.”