Zöldpártok, görögdinnye, Thunberg!

„Mi tehát a baj napjaink környezetvédő mozgalmaival azonkívül, hogy érdemi eredményt sehol sem tudtak felmutatni? A közkeletű mondás szerint a zöldpártok olyanok, mint a görögdinnye: kívül zöldek, belül vörösek. A szemléletes hasonlat jól leírja a 80-as, 90-es évek Joschka Fischer és Cohn-Bendit típusú politikusait, akik keményvonalas kommunistából lettek öltönyös zöldpolitikusok. A maiak azonban még náluk is rosszabbak. A mindenki számára vonzó környezetvédelem mellett pusztító ideológiát hoznak magukkal. Híveik a tipikus nyugati nagyvárosokból jönnek: például Németország öt legnagyobb városában első helyen végzett a Zöldek. Ezek a szavazók a városi betondzsungelből védenék az óceánokat és az esőerdőket, de végtelenül lenézik a vidéken elő, hagyományos értékrendet valló európaiakat.

Számukra a környezetvédelem nem politikai ideológia, inkább vallás, melynek az élet minden szegmensét alá lehet rendelni. Bálványuk és főpapjaik viszont nemcsak a vegán étrendet és az elektromos autót írják elő számukra: további hittételek a genderideológia, az abortusz, a bevándorlás támogatása is.

A baj tehát nem az, hogy a liberális európai elit egy 16 éves, jóhiszemű kislányt használ a környezetvédelem terjesztésére, hanem hogy azok, akik a témát kisajátították, a legszélsőségesebb, legpusztítóbb ateizmust képviselik, amely szükségszerűen felszámolná a keresztény európai civilizáció maradékát is. Mi pedig hagyjuk megvezetni magunkat. Elhisszük, hogy a környezetvédelem liberális gondolat, mert mindent tagadunk, ami hozzátapadt az elmúlt évtizedekben. Pedig mindez hazugság: a környezetvédelem minde­nek­előtt konzervatív gondolat volt, amely elválaszthatatlan részét képezte a keresztény felfogásnak – a teremtett világ védelme minden keresztény kötelessége, öncélú pusztítása pedig a teremtés elleni lázadás. Nem tudom, pontosan mikor felejtettük el mindezt, de biztosan eljött az ideje, hogy visszavegyük, ami a miénk. Persze nem úgy, ahogy a túloldal csinálja: nincs szükség hisztériakeltésre, rombolásra, sem pedig lázadásra. Ezzel szemben határozott lépések kellenek vizeink, erdeink és úgy általában a magyar (és európai) vidék megtartására érdekében.”