Úzvölgye-incidens: kinek áll érdekében?

Az úzvölgyi temető ügye kapcsán magáról az incidensről mások már leírtak mindent, ami leírható, így e helyütt erre nem is vesztegetnénk a szót.

Azonban az eseményeket látva az emberben felmerül a kérdés, hogy miért pont most, miért pont így került sor a történtekre?

A temető réges-rég ott áll, ilyesfajta akció ötlete tehát már évekkel korábban is felmerülhetett volna. Ugyanakkor a román diplomácia reakcióiból (a nagykövet megtagadta, hogy a bekéretésnek eleget téve megjelenjen a magyar külügyminisztériumban stb.), melyek maguk is meglehetősen provokatívak, arra következtethetünk, hogy többről van szó egy Bákó megyei önkormányzat magánakciójánál.

Ha viszont a provokációban a román vezetés is érintett, akkor kizárható, hogy pusztán egy véletlenszerű nacionalista fellángolásról volna szó, ez esetben mélyebb okok kereshetőek az események mögött. Feltehetjük a kérdést, hogy mi olyan jelentős esemény történhetett a közelmúltban, ami indok lehet arra, hogy pont most, pont így történjen egy ilyen incidens?

Lehetséges, volna, hogy a dolog mögött titkosszolgálati provokáció, és valami sokkal nagyobb léptékű játszma húzódjon meg, mint gondolnánk? Történt-e bármi olyan jelentős esemény az elmúlt hónapokban, ami indokot szolgáltathatott volna arra, hogy egyes stratégiai szereplők épp most akarják összeugrasztani Magyarországot Romániával? Csak találgathatunk, bizonyos időbeli egybeesések viszont nyugtalanító következtetésekre adnak okot:

Az elmúlt egy év során térségünk geopolitikai szereposztásában, jelentős fordulat lehetőségét előrevetítve

Az USA és Magyarország közeledésének első, a nyilvánosság számára is látványosabb jele az Egyesült Államok új budapesti nagykövetének, David Cornsteinnek a tavalyi kinevezése volt, ezt követte az amerikai külügyminiszter, Mike Pompeo februári budapesti látogatása, majd májusban Orbán Viktor és Donald Trump washingtoni találkozója. A legfrissebb sajtóhírek pedig F-35-ös repülőgépek vásárlásáról szólnak, és amerikai cseppfolyósított földgáz vásárlása is felmerült.

Előbbi azért fontos lehetőség, mert az amerikai stratégiai gondolkodásban a fegyverüzlet több puszta üzletnél, és stratégiai elköteleződést is jelent, többek között azért is, mert innentől az érintett ország pótalkatrészek terén is az USA-ra van szorulva. A földgázvásárlás pedig Magyarországnak az orosz gáztól való függését enyhítené.

Jelenleg azonban Lengyelország és a balti államok mellett Románia az USA egyik legfőbb stratégiai szövetségese Kelet-Európában Oroszországgal szemben.

Így egy éppen most elmérgesedő magyar-román diplomáciai konfliktus esetleges további eszkalációja komoly akadályokat gördíthet az USA és Magyarország összeborulásának útjába, különösen, ha a román diplomáciának sikerülne elérnie, hogy az USA az ő oldalukra álljon.

Ugyanakkor ha valakinek ez a célja, akkor az nem csak arra válasz, hogy ez az incidens miért nem korábban történt, hanem arra is, hogy miért nem várhatott tovább: Ha valóban megszületnek a megállapodások az F-35-ösök vásárlásáról, netán cseppfolyósított földgáz szállításáról is, akkor

Ez felveti a kérdést, hogy nem egy ilyen törekvés áll-e a provokáció hátterében?

Ha pedig erről lenne szó, akkor az pedig azt a kérdést veti fel, hogy kinek állhat ez érdekében? Cui prodest?

Erre pedig már egy rövid gondolati modellezéssel is meglepően sok potenciális jelöltet találhatunk:

1. Oroszország: Moszkva számára nyilvánvalóan nem jön jól Magyarországnak az USA-hoz való közeledése. Ha azonban sikerül kiprovokálni egy komoly magyar-román diplomáciai konfliktust, elérni, hogy ebben az USA Románia oldalára álljon, és ezzel megfúrni a magyar-amerikai közeledést, akkor Magyarország ismét Oroszországra fog szorulni. Még ha Magyarország az USA-val való összeborulás ellenére is igyekezne megőrizni az Oroszországgal való jó viszonyt, abban az esetben is igaz, hogy sokkal inkább lenne Moszkva jóindulatára szorulva, ha nem járna sikerrel az USA-val való szövetség elmélyítése, mint akkor, ha az sikeres.

2. Románia. Jelenleg Románia az USA legfontosabb szövetségese Délkelet-Európában, így bizonyos szempontból kiemelt pozíciót élvez. Ha az USA és Magyarország közti közeledés sikerrel jár, akkor az némileg halványíthatja Romániának ezt a kiemelt helyzetét, ráadásul Magyarországgal szembeni diplomáciai pozícióit is gyengítheti. Arról nem is beszélve, hogy az F-35-ös gépek, amelyek megvásárlásáról Magyarország tárgyal, jóval magasabb technológiai színvonalat képviselnek a román légierő gépeinél. A román vezetés reakciói egyelőre azt mutatják, hogy még ha nem is ők indították el az eseményeket, akkor is mintha sokkal inkább törekednének azok további eszkalálására, mintsem elsimítására.

3. A francia vagy a német vezetés? Donald Trump az európai parlamenti választások előtt két hétre időzítette Orbán Viktor meghívását, ami aligha véletlen. Trump finoman fogalmazva sem konfliktusmentes viszonya Macronnal és Merkellel közismert, így Orbán meghívásának időzítésében akár még nekik szánt fricska is szerepet játszhatott. Számukra is kevésbé kellemetlen ellenfél Orbán, ha „csak” Putyin áll mögötte és nem Trump. Ugyanakkor a német vezetés részéről csökkenti egy ilyen lépés valószínűségét a német autógyártás szoros magyar kapcsolatrendszere, illetve a Fidesz és a CDU speciális viszonya. Macron kormányzatát viszont nem kötik ilyen kötöttségek, így a jelenlegi francia vezetésről akár még el is volna képzelhető ez.

A magyar-amerikai közeledés ilyen módon történő megakasztásában potenciálisan érdekelt szereplőknek ez a listája valószínűleg még csak nem is nem teljes. Hogy ez a konfliktus okozhatja-e a magyar-amerikai közeledés megakadását, arra a kérdésre egy másik kérdés a válasz, miszerint milyen mértékig eszkalálódhat a diplomáciai konfliktus, és

Mindezek természetesen csak találgatások, és egyáltalán nem biztos, hogy ilyen mély okok állnak az incidens mögött – de akár még állhatnak is.

Még ha a konfliktus nem is a magyar-amerikai közeledés megakasztásában érdekelt valamelyik szereplő titkosszolgálati akciójaként indult, akkor is fennállhat annak veszélye, hogy egyikük-másikuk a továbbiakban azt erre próbálja majd felhasználni, ilyen irányba próbálja terelni, akár diplomáciai, akár titkosszolgálati eszközökkel.

Magyarország külpolitikai mozgásterét pedig tragikus mértékben szűkítené be, ha a történet ilyen végeredménnyel járna, ezért ebben a helyzetben rendkívül fontosnak tűnik mindent megtenni ennek elkerüléséért. Annál is inkább, mert az USA jelenlegi vezetésétől az elmúlt egy év eseményeinek tükrében talán joggal remélhető nagyobb nyitottság a magyar álláspont iránt, mint a korábbi években lett volna. És persze magának az úzvölgyi temetőnek az ügyében is akkor a legnagyobb az esély a kérdés kedvező rendezésére, ha sikerül elkerülni egy ilyen veszélyt.

Az elmúlt száz év során, ha  magyar-román etnikai konfliktusok nagyhatalmi játszmák eszközévé váltak, Magyarország túlságosan is sokszor került a csőbe húzott balek szerepébe. Épp ideje, hogy ezúttal ne történjen így.