Régen tényleg léteztek Fidesz-árvák, azokat gyűjtötte be a Fidesz

„Nagyjából 2014 óta tér vissza rendszeresen valamelyik párt vagy politikus azzal a gondolattal, hogy itt az ideje nem csak az ellenzéken ragadt szavazókat megszólítani, hanem határokat átlépve behúzni a kiábrándult fideszeseket, szaknyelven Fidesz-árvákat.

Ők azok a mitikus szcéna Magyarországon, akik még az 1998-as polgári konzervatív Fideszre rakták le a voksukat, Európát egy hagyománytisztelő és vallásos kontinensként képzelik el, leülnek vitázni a baloldallal és a liberálisokkal is, hisznek a keresztény értékekben, a tisztességes versenyben és a sokszínűségben, és úgy általában véve szeretnek beülni egy belvárosi vagy még inkább bécsi kávéházba egy jó tejszínhabos kávéra. 

Őket akarja bevallottan megszólítani például a Momentum főpolgármesterjelöltje, Kerpel-Fronius Gábor, utalt erre Puzsér Róbert, de kevésbé egyértelműen kijelentve a Jobbik is ezt próbálta átvinni a nagy néppártosodási projekttel. A probléma az, hogy ezek az úgynevezett Fidesz-árvák nem léteznek.

Vagyis persze kicsit túlzás, mert léteznek: Jeszenszky Géza havonta ad interjút a Magyar Narancsnak arról, hogy mennyire nem ért már egyet Orbán Viktorral, Tölgyessy Péter rendszeresen elemzi négy-ötrészes cikkekben a NER töredezettségét, Navracsics Tibor talán már maga sem érti, miért tér ki reflexből az összes pártjával kapcsolatos kínos kérdés elől, mellé pedig néha megérkeznek olyan hirtelen fontossá vált emberek, mint a KDNP-ből kilépett Lukácsi Katalin, vagy persze Márki-Zay Péter, aki valamiért még mindig azt hiszi, hogy Hódmezővásárhely behúzása után sorba állnak az irodájánál a Mindenki Számára Hiteles Jelöltek megverni a Fideszt az ország többi részén is.

Ha az ember csak újságot olvas, valóban úgy tűnhet, hogy a Fideszből kiábrándult réteg egy szabadon lebegő társaság most, akik politikai árvaként nem is tudnak hova szavazni. Csakhogy a média szereti ezt felfújni: jó bulvárosan tök jó történet eladni a megtért állampolgárt, aki rájött, hogy tudnák kívül a Gonoszt szolgálta éveken keresztül, kicsit reményt ad az ellenzéki érzelmű olvasóknak is, de sajnos az a helyzet, hogy ezek az emberek nagyjából annyian vannak, amennyit innen látni. Fel lehet még velük tölteni pár szerkesztőséget az egykori Simicska-birodalom romjain, de tényleg ennyi.”