Románok a magyarok ellen: még meddig néztek hülyének bennünket?

2019. június 11. 19:50

Szerintem a románok szándékos provokációt követnek el a magyarok ellen, az állami szervek közrejátszásával. És én, román létemre, elgondolkodok: miért az ördögért jó ez nekem?

2019. június 11. 19:50
Cristian Teodorescu
Punctul.ro

„Román vagyok. Nemzeti érzelmeim azonban szembemennek a napokban divatba jött nacionalizmussal.

Vegyes családba születtem és nőttem fel, magyar édesanyával, román édesapával.

A családban románul beszéltünk, iskoláimat román nyelven végeztem, és ortodox vallású vagyok, amit nem gyakorlok aktívan. Összes gyerekkori vakációmat a Nyárádmentén töltöttem, „falun”, Karácsonyfalván és Csibán, az akkor még teljesen magyar falusi környezetben. Ráadásul 3 évesen jóformán nem is tudtam románul, hiszen akkoriban a szülők a gyerekek születése után 3 hónappal visszatértek a munkába, úgyhogy engem nagyszüleim neveltek.

A tömbházak körül gyerekként fociztunk románok a magyarok ellen, a felállás csak az első 5 percig tartott, ezután vegyes csapatokat alkottunk, hogy kiegyenlítettek legyenek az erőviszonyok.

Fiatal koromban – román tannyelvű osztályba jártam, délután pedig magyar barátokkal sportoltam, úszás, biciklizés, vízilabda volt a program.

Miért ez a hosszú bevezető? Mert napok óta emészt ez a mesterségesen gerjesztett ellentét magyarok és románok között.

Véleményem szerint ‘90 márciusa „szükséges” volt ahhoz, hogy létrehozzák a Román Hírszerző Szolgálatot, amit mással nem tudtak legitimizálni 1989 történései után, mint hogy kirobbantották a 90-es etnikai konfliktust, ami éppen elegendő alapot adott a Titkosszolgálat megalapításához.

És el is érkeztünk a 2019-es, napjainkban történt Úz-völgyi eseményekhez. Több cikket és szakvéleményt olvastam el a témában, mind magyar, mind román történészek tollából. Biztos vagyok abban, hogy történelmi szempontból a hadi temető főként magyar hősök nyughelye, és elsősorban a magyarok számára bír jelentőséggel az emlékhely. Az egyetlen, elméletileg ott elhantolt román katona emlékét, a hősöknek kijárú tisztelettel övezik, a további 7 nemzetiséghez tartozó hős emlékével együtt. 

A román hősök nem messze a magyar hősi temetőtől, egy másik sírkertben vannak eltemetve.

Mindezekből kiindulva, szerintem a románok szándékos provokációt követnek el a magyarok ellen, az állami szervek közrejátszásával.

És én, román létemre, elgondolkodok: miért az ördögért jó ez nekem? Mivel szolgálja a javamat, hogy mind a románok, mind a magyarok alkotóereje, figyelme és ideje egy álságosan kreált, meddő irányba kanalizálódik, amit – imitt-amott a Román Állam is táplál?

Miért provokáljuk a magyarokat? MI nyerünk ebből bármit is? A politikusok, á, ők igen, nyernek szavazatokat, a Titkosszolgálat megint talált magának munkát, de MI? Reálisan, milyen valós veszély Erdélyben, amiért meg kell alázzuk szomszédunkat, barátainkat, szerelmünket, munkatársainkat? A magyarok identitás-tudatának megsemmisítése cél lehet? Miért nem célkitűzés a románság nevelése és valós pozitív nemzeti értékeinek megismertetése? Miért nem tiszteletre és toleranciára tanítjuk gyerekeinket, hogy a maguk során őket is tiszteljék?

Marosvásárhelyen élek. Miért olyan nehéz sokak számára, hogy nyilvánosan elismerjék, hogy a város ma is azokon az infrastrukturális alapokon fejlődik, amit a magyarok építettek ki? Miért van bennünk ez a folyamatos kényszer, hogy meghamisítsuk a történelmet? Én megköszönöm a magyaroknak, hogy Marosvásárhelyt fontos várossá tették Erdély térképén. Miért kellene szégyeljem, hogy nyilvánosan kimondjam, amit gondolok?

Miért kellene én- jóérzésű embernek gondolom magam – eltűrjem azokat a hazugságokat és visszaéléseket, amit egy román nemzetiségű csoport félresiklott nemzeti érzelemtől vezérelve skandál ”öljük meg a magyarokat” vagy ”menjetek haza „? Én nem akarok senkit megölni, ez az ő hazájuk is, a mi hazánk is.

Őszintén: szeretem a magyarokat. Szavatartóbbak, műveltebbek, és jellemesebbek nálunk. Individualistábbak és céltudatosabbak.

Őszintén: szeretem a románokat. Lelkesebbek, megértőbbek, vidámabbak és önfeledtebbek. Összetartóbbak vagyunk.

Őszintén: szeretem Erdélyt. A legszebb és az otthonom. Hegyeivel, völgyeivel, tavaival, mezőivel és csodás legelőivel. Román falvaival, magyarok által alapított városaival és szász erődítményeivel. Sajátos varázserővel, amit Svájchoz hasonlítanak.

Miért tegyük tönkre, ami szép? Miért nem tanuljuk meg egymástól amit lehet és miért nem abban versengünk, hogy melyikünk tud többet, jobbat hozzáadni a közös életterünkhöz? Miért vagyunk vevők a manipulációra és a barikádok építésére?

És mégis még meddig néz bennünket hülyének a Román Állam?

Cristian Teodorescu

U.I. Az útszéli kommenteket töröljük vagy mellőzzük. Beszélgethetünk elvekről, érvek mentén vagy arról, ki miben hisz és miért. Ölelem minden nyíltszívű és szabad gondolkodású embertársamat!”

az eredeti, teljes írást itt olvashatja el Navigálás

Összesen 57 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
toef36
2019. június 12. 11:28
A román sovinizmussal nincs mit kezdeni... Teodorescu vallomása őszinte, tiszta gondolatok hordozója. Tiszteletre méltó, szerethető. Úgy tűnik, az egyetlen értelmes megoldás: Szákelyföld autonómiája. S akkor talán mindenki megnyugszik, de amíg a magyarokat bizonyos körök üldözik a saját szülőföldjükön, nem lesz béke. Nem beszélve kétszínű "államelnökükről", aki állitólag szász származék... A szászok - remélem - nem tartják tisztességes szásznak...
fractalized.bitstream
2019. június 12. 11:18
A Román Ortodox Egyházat is megkérdezném, hogy mennyire keresztényi tett egy pópától, egy álsírhantot felszentelni, (vagy mit csinálnak az ortodoxok). Mondjuk meg van a véleményem arról az egyházról, amely azokat a ronda templomokat képes építtetni tucatszámra.
kálmi
2019. június 12. 10:28
Szép és valós írás, sajnos foganatja az ilyennek nincs azoknál, akik szélsőségekben gondolkodnak.
Vakfolt
2019. június 12. 10:14
"Őszintén: szeretem a románokat. Lelkesebbek, megértőbbek, vidámabbak és önfeledtebbek." Lehet, hogy a székelyek is lelkesebbek, megértőbbek, vidámabbak és önfeledtebbek lennének, ha nem kéne folyton ilyen katonaitemetős és efféle a szarságokat nyelniük a románoktól. Erre nem gondoltál, mi?
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!