„Beteszteltük a rendszert: tudni akartuk, mit intézett Varga Mihály Paks2 ügyében Moszkvában. Ennyi erővel azt is írhatták volna, mi közöd hozzá, vagy ahogy Kovács Zoltán szokta, »menj a francba«.
Ugyanis nem is Varga, hanem a paksminiszter reagált, szerinte »ha a finanszírozásra vonatkozó hitelmegállapodás módosítása - részben az uniós eljárások jelentős időigénye miatt - napirendre kerülne, arról Ön az Országgyűlés döntéshozatali folyamatainak és szabályainak megfelelően értesül.«
Plusz a szokásos gyógyszöveget is kopipésztelték, »a hitelszerződés rendkívül előnyös a kiemelkedően hosszú futamideje és a rendelkezésre bocsátott összeg nagysága (10 milliárd euró) tekintetében.«
A probléma ezzel az, hogy egyetlen hitel előnyét sem az adja, hogy mennyi pénzről van szó, hanem hogy milyen kamatokkal kell majd visszafizetni, és hogy egyáltalán szükség van-e arra a hitelre. Az orosz hitel drága és fölösleges. Olyan drága, hogy a magyar állam máris elkezdte lehívni úgy, hogy a felvett hitelrészleteket azonnal visszatörleszti a jóval olcsóbb pénzpiaci hitelből.
Vasárnap dönthetünk arról, hogy a magyar emberek háta mögött az oroszokkal seftelő kormánypártoknak mekkora beleszólása legyen az európai döntéshozatalba.”