„Sziasztok, regen irtam nektek, de csak azert, mert parommal, Monival eppen koltozunk. Most talaltuk meg almaink csodakuckojat a varazslatos, megannyi pezsgo karibi fesztivalnak otthont ado kisvarosban, London kozeleben, ahonnan alig 2 ora busszal a vilag legszebb folyoja, a Temze, ahol annyi idot toltottunk kikoltozesunk utan Monival, a parommal.
(Bocsi, a londoni gepemen nincs ekezet, meg ebben az orszagban nem is illik hasznalni, remelem, azert ertitek. Irnam angolul is, csak az otthoniak nem beszelnek nyelveket. De vagjunk is bele a legujabb elmenybeszamolomba a londoni mindennapokrol.)
Itt tanultunk meg mindketten mosolyogni. Igazan felszabadultnak lenni. Magyarorszagon mindig csak a gondok vannak, meg a brutalis elnyomas. A britek rettentoen kedves emberek, es mindenkihez van egy kedves, mosolygos szavuk. Akar meg sajat magukon is hajlandoak neha viccelodni, de ha a negereken viccelodsz, vagy szexista jellegu beszolasokon gunyoldosz, akar idegen nyelven is nehany nagyseggu no nagy seggen, akkor mar a metroban letartoztatnak es atnevelotaborba kuldenek.
Mert itt komolyan veszik a torerantiat. Sokan feltettek nekunk a kerdest, miert nem koltozunk haza, amikor mar otthon is meg lehet elni berbol is fizetesbol. Egyszeruen azert, mert nem lehet, barmit is allit a fideszes propaganda. A Tibicsokiert es a Turo Rudiert pedig nem adjuk fel az almainkat. Rendszeresen skype-olunk parom, Moni legjobb baratnojevel, Noemivel, aki Budapesten el es egy piacvezeto multinal dolgozik, nem is rossz fizetesert, legalabbis magyar viszonylatban. O oszinten elmeseli nekunk mindig, hogy mennyire tragikus helyzetben van a magyar gazdasag, keptelenseg kijonni a fizetesbol, pedig o a szerencses kevesek egyike. Sajat lakasa, kocsija van, meg nyaralni is el szokott jarni (nyaron siel, telen a tropusokat szereti), de akkor sem olyan, mint nalunk. O alig birja kifizetni az internetet es a telefont, a gyumolcs pedig sokkal dragabb otthon, mint itt, pedig spanyolbol hozzak ugyanugy. Es az sem igaz, hogy itt rosszabb lenne az idojaras, mint otthon. Pesten is esik az eso, Noemi meselte, hogy nem lehetett kimenni az utcara, mert ott el sem takaritjak az esot. ”