Rasszizmus ellen rasszizmussal, avagy mit delirál a magyarokról az Index táncosnője?

„Már nagyon hiányzott ám, hisz épp két hete vége a Porgy és Bess idei sorozatának, viszont azóta az Eiffel Műhelyházban már lement két bemutató, köztük Mozart-világpremier (A kairói lúd), régről felújított Krúdy-opera (Az arany meg az asszony) és vadonatúj magyar mű, Tóth Péter Örkény-operájának ősbemutatója, a Tóték is. Plusz Máté-passió, Mascagni-program (Parasztbecsület és Messa di Gloria), és érkezik A vágy villamosa-balett... Mit mondjak, »időszerű« volt hát, hogy egy utánlövés még érkezzen – véletlenül se írja meg senki, hogy létrejött és próbaüzemre megnyílt Budapest harmadik opera-és balettjátszásra épült terme. Már nem vagyok dühös se, bár ilyen a világon nincs, hogy egy ekkora beruházást nem rajonganak körbe az újságírók – érdemes beleolvasni az 1884-es operaházi nyitás környéki sajtóba.

Na mindegy, ide, Önnek legalább megírhatom, a nézők jönnek, a sajtó pedig egyre inkább azzá válik, ami: önmagát író, önmagáért létező bulvárbuli.

Az Indexen lehozott olvasói levél is szép példa erre. A 2019-es Porgy-műbalhé március közepén indult a Népszavában, a 2018-as január elején. Most 2019 májusát írjuk, a hazánkban élő táncosnő pedig eddig nyilván nem vette észre/nem tudta kialakítani véleményét/nem talált fordítót/nem talált orgánumot, hogy megírhassa az Ő leginkább magyarellenes és politikai indíttatású szövegét, csak most (»eső után köpönyeg«, de félek, a guglifordító itt mellékvágányra viszi majd a karibi lányt).”