Nekem 1956 a csalódásról, a cserbenhagyásról szól
A politikusok és a politika megfojtja a normális emlékezést és ünneplést.
De amúgy nem nekik szól a CSOK, nem kell velük a belvárosi színházakban, éttermekben találkozni, nem járnak vadászni, mint teszi jó kereszténydemokrata vezetőnk.
„A régi vágású munkásosztály, aki felé az elit nagyon gyakran megvetéssel fordul, azonban ott volt a Városligetben, hiszen ritkán érik ingerek, ritkán engedhetik meg maguknak, hogy koncertekre menjenek, itt meg ezek ingyen vannak. Nyaralni többnyire nem járnak, itt legalább egy nap leülhetnek a fűbe, és jól érezhetik magukat. Az emberek, akiknek általában csak a szavazata kell, de amúgy kellemetlenek az egész országnak, kivéve, ha valami kínai vagy német autógyárban robotolhatnak, mert akkor elviselhetőek.
De amúgy nem nekik szól a CSOK, nem kell velük a belvárosi színházakban, éttermekben találkozni, nem járnak vadászni, mint teszi jó kereszténydemokrata vezetőnk, nem repülnek ki meccsekre, főleg nem magángéppel. Ők csak robotoljanak és szavazzanak, és ha némi szociális engedményt kell tenni feléjük, akkor tessék-lássék módon megadja a hatalom, de mindig csak annyira, hogy azért ne legyenek nagyon éhesek, mert akkor nem ilyen békésen fogják iddogálni a sört.”