„A klímaváltozás elleni küzdelemnek minden fronton egyszerre kell zajlania. A lényegi belátás nem az, hogy X stratégia helytelen, és csakis Y a helyes – a lényeg, amire figyelnünk kell az, hogy egy stratégia helyességét vagy helytelenségét a rendszer egészének függvényében kell megértenünk és szemlélnünk; annak alapján kell megítélnünk, hogy az milyen szerepet játszhat a fosszilis kapitalizmus egészének meghaladásában.
Nem elégedhetünk meg azzal a stratégiával, hogy addig ordítunk a politikai és gazdasági döntéshozók fülébe, amíg »észre nem térnek«; egyúttal törekednünk kell arra is, hogy megteremtsük az egymáshoz és a nem-emberi környezethez való új, emancipált viszonyok gyakorlati-materiális és ideológiai-kulturális feltételeit, ezáltal teret nyitva az érdemi változásnak, egy valóban hatásos klímapolitikának.
E klímapolitikát a gazdaság és politika, az egyéni, közösségi és társadalmi élet terén egyszerre és összehangoltan kell megvalósítani. Az egyéni és közösségi cselekvés új perspektíváját kell felvennünk, új módon kell elképzelnünk a saját helyünket a világban. Meglehet – ahogy Fredric Jameson mondta – ma a világvégét könnyebb elképzelni, mint a kapitalizmus végét. Ám ha nem válunk mielőbb képessé arra, hogy elképzeljük a kapitalizmus végét, úgy szemtől szembe találjuk magunkat a világvégével.”