A Munkás ünnepe

„Kisebb koromban ugyanis még szüleim vállalatától sokszor kitereltek minket a Felvonulási térre ünnepelni a munkát, amelynek lehetőségét »természetesen« bölcs szocialista vezetőinknek és a szovjet birodalomnak köszönhettünk. Amikor már enyhült a diktatúra, akkor elég volt az iskolában is büszkén bemondani, hogy igenis egész családommal együtt, önként és örömmel megyünk május 1-jét megünnepelni. Ez ráadásul igaz is volt, hiszen templomunk titulusa: Szent József, a munkás… így a templombúcsúi szentmisén mindig lelkesen ott voltunk (igaz, én nem úttörőként, hanem ministránsként...). 

De mekkora különbség van a két fajta ünnep és ünneplés között! Míg Jézus nevelőapja, Szent József a munkát elvégezte, nem pedig beszélt róla, addig a munkásmozgalom »kiváló« képviselői csak beszéltek róla, ám nem nagyon kívánták azt a gyakorlatba átültetni. És manapság is ezt tapasztalhatjuk, amikor szakszervezeti vezetők milliós nagyságrendű fizetésekkel beszélnek a szegény munkások helyzetéről, ám amikor például a kormány a segélyek kifizetését munkához kötötte, akkor ez ellen hangosan tiltakoztak. Munkaellenes munkás vezetők? Furcsán hangzik, de ez a helyzet manapság. 

Gyakran halljuk a hivatkozást a baloldali értékekre. Furcsa módon ezeket mindenki a munkások és a szegények védelmével azonosítja. Rossz hírem van! Baloldali értékek nem léteznek, ezek ugyanis mind keresztény értékek, amelyek forrása nem a Kommunista Kiáltvány, hanem a Biblia.  XIII. Leó pápa Rerum Novarum című enciklikájában egyaránt bírálja a szemforgató materializmust, a marxista ateizmust és ezek keresztény-ellenességét, valamint az egyházi és a világi feudalizmust is. A megoldást is felkínálja: »(…) egyedül a keresztény vallás képes a bajt gyökerénél megragadni, mindahányan elsősorban a keresztény erkölcsi rend visszaállításán fáradozzanak (…)«.”