„Az én csalóm csaló, a te csalód gyanú felett áll. Ilyen egyszerűen osztják manapság az igazságot mifelénk. Gyakran akkor sem járnánk messze az »igazságtól«, ha egyszerűen csak »gazságról« beszélnénk, az »i« betűcske ott időnként teljesen felesleges.
Emlékszünk a csengeri asszony nagy port kavart esetére, aki olyan »ravaszul megtévesztette« a dörzsölt debreceni politikust, hogy az lóhalálában szaladt a közjegyzőhöz, néhány százmilliót bebiztosítani a sertéstenyésztésbe egyre jobban beletanuló, szépkorú mamája számára. Ha Kósát átverte egy szélhámos, akkor ostoba, ha maga sétált be a kelepcébe, akkor gazember.”