Ellenhegemónia és egy új történelmi-politikai tömb felemelkedése

„A neoliberális történelmi-politikai tömb hegemóniája leáldozott, a politikai viták középpontjába a migráció került. A globális kapitalizmus új szakaszától, a tekintélyelvű, jobboldali és nacionalista történelmi-politikai tömb felemelkedésétől biztosan nem várhatjuk a kapitalizmus hierarchikus és elnyomó elemeinek eltűnését. Hogyan jutottunk idáig? Merre keressük a kiutat?

Az a kritika, amely a radikális – mára főáramúvá vált – bevándorlásellenes populizmust az európai emberjogi eszmékre alapozva bírálja, sok szempontból félrevezető, ha nem kapcsolódik össze a tőke következetes bírálatával.

Félrevezető, mert nem képes megfelelően feltárni a kialakult helyzet alapvető okait és mélyebb összefüggéseit, ebből adódóan pedig nem alkalmas arra, hogy e bevándorlóellenes populizmussal szemben hatékony társadalmi és politikai választ adjon. A tőke logikájának bírálatát nélkülöző és ezért félreértésekhez vezető kritika nem képes megérteni, vagy egyszerűen csak figyelmen kívül hagyja e helyzet néhány alapvető okát. Nevezetesen, hogy

• az intézményesített szolidaritás miért nem rendelkezik mélyebb gyökerekkel a kelet-európai társadalmakban;
• miért utasítják el oly sokan a segítségnyújtást e társadalmakban – gyakran éppen az alsóbb osztályok széles tömegei;
• miért éppen Kelet-Európa indította el a nacionalista „lázadást”, és
• miért nőtt meg a migráció a neoliberális globalizáció korában.

Ez az elégtelen kritika nem érti e feszültségek fő okait, és ezért azt sem, hogy mindebből fakadóan milyen politikai következményekkel kell szembenéznünk.”