Amióta az eszemet tudom, fontosnak tekintem a magyar politika régebbi folyamatainak szemlézését. Nem gondolom persze, hogy a régmúlt felülírja a mostani időket, s pontosan tudom, hogy a mai Európában mások a viszonyok, mint mondjuk száz évvel ezelőtt, amikor még nem volt Európai Unió, vagy a 19. században, amikor mindenki a nemzetállamok fejlődésében és békés egymás mellett élésében bízott.
De azt is tudom, hogy amiatt, hogy ma egy látszólag teljesen új világban élünk,
vétek elfelejtkeznünk a régebbi időkről.
Azok ugyanis nagyon is szólhatnak hozzánk. Már persze akkor, ha hozzájuk fordulunk. A magyar politikatörténet tele van elfeledett és felfedezésre méltó politikai írókkal, akik a maguk korában nagyon fontos szerepet játszottak, és írásaik hemzsegnek a jobbnál jobb meglátásoktól. Itt az idő felfedeznünk őket.
Réz Mihályt például azért érdemes újraolvasnunk, mert korának politikatudósaként érzéke volt a politikai pszichológiához, és nagyon értett a politikai általa megfigyelt irányzatainak éles leírásához.
*
Itt van mindjárt a magyar történelem nagy vitája Kossuth és Széchenyi között. Réz Mihály egyértelműen az utóbbi pártján áll és hosszú tanulmányt ír (amit a Magyar Tudományos Akadémia 1906. december 10-ei ülésén fel is olvas) Széchenyi-problémák címen.
Hatalmas nagy áttekintés és nem győzünk álmélkodni rajta. De persze mielőtt ennek a műnek néhány tanulságáról szólnék, kezdjük azzal, hogy egyáltalán felvetjük a kérdést:
hogyan lehetséges az, hogy a mai Magyarországon szinte teljesen elfelejtettük Széchenyit?
Vajon elképzelhető lenne-e az Egyesült Államokban, hogy elteljen egy nap is az alapító atyákra, George Washingtonra, John Adamsra, Thomas Jeffersonra, James Madisonra és társaikra való emlékezés nélkül? Nem is beszélve Abraham Lincolnról.
Minket azonban a napi politika teljesen leszoktatott arról, hogy a régi korok és a nagy elődök eseményeit és tanulságait újra és újra mérlegre tegyük. Pedig lenne mit. S nem kielégítő válasz a „történelem-felejtésre”, hogy „ugyan milyen tanulságokkal szolgálhat ma, a globalizáció korában a 19. század”. Ha például Réz Mihály jó politikatudós volt, s jól figyelte meg korát vagy jól elemezte a nagy elődöket, azzal nagyon is segíthet nekünk.