„A szovjet csapatok nem akkor és nem ott léptek a Magyar Királyság területére, ahol azt a hivatalos történetírás tanította, és nem akkor és nem ott fejezték be az ország megszállását sem. A dolog például úgy kezdődött, hogy a szovjet megszállás kezdetének megállapításakor nem az ország akkori, 1945-ös, a müncheni döntésekkel kezdődően kialakult határait vették figyelembe, hanem – a csak később újra ránk kényszerített – csonka-Magyarország határait.
Április 4-én pedig még harcok folytak és nem fejeződött be Magyarország megszállása. Maga a »felszabadulás« szó is kommunista találmány. A szovjet csapatok maguk megszállást, legyőzést és hasonlókat emlegettek.
’49 után aztán beindult a kommunista hazugsággyár. Átírták a történelmet és kiképezték – részben pedig Moszkvából készen kapták – az ehhez szükséges kádereket. A janicsárképzőkben ezrével állították csatasorba az új »pedagógusokat«, akiknek legfőbb feladata volt, hogy az órákon figyelő ifjúságnak a szemébe hazudjanak a »felszabadulásról« és még sok más dologról. Ezzel párhuzamosan, ennek mintegy alapjaként, az akadémiai »tudomány« is gyártani kezdte a hamis történelmet, irodalmat és kultúrát.”