A fenevad ébredése

„Onnan villant eszembe a két kép, a két eseménysor éles különbsége, hogy olvasom Szilvay kolléga interjúját a Mandineren, egy bizonyos Kiss Viktor »ideológiakutató«-val, Most fut fel itthon az új baloldal címmel. Ebben a jeles kutató azt állítja, hogy az általa remélt komcsi reneszánsz kezdete 2010-re tehető: »A kiindulópont, hogy ekkortól érkeznek a felnőttkorba a minden tekintetben globalizált korosztályok. Ők azok, akik már beszélnek nyelvet, akik már az interneten élik az életüket, akik járnak külföldön, tanulnak más egyetemeken.« Túl a szokásos panelen: »a baloldaliak olyan okosak, hogy seggük helyett is eszük van«, ez sandán azt sugallja, hogy az egész boldog »nyugat« baloldali-marxista, és aki kimegy oda, az megfertőzve tér haza. Ez persze mindközönségesen nem igaz.

Az igazi oka az a valóban tapintható újbaloldali, kultúrmarxista éledezésnek (többnyire a belvárosi hülyegyerekek körében), hogy felnőtt egy olyan generáció, amelyik már nem élt a létező szocializmusban, ezért aztán azt hazudnak nekik, amit csak akarnak. A 2010-es dátum pedig onnan származik, hogy akkor ijedtek meg igazán, na nem az ifjak, hanem mestereik, hogy pénzt és befolyást fognak veszíteni.

Zárójel. Véleményem szerint akik a »nagyszerű elmélet – rossz gyakorlat« érvet elfogadják a marxizmus kapcsán, azok nem olvasták és/vagy nem értették Marxot. Marx szerint a történelem valósága minden eszme próbaköve, és számtalanszor fejezte ki a legmélyebb megvetését mindenféle »teória« iránt, amely nem a valóságban, a tények, a történelem valóságában jelenik meg. Nincs jó vagy rossz, helyes vagy helytelen ideológia, csak sikeres és sikertelen van. Ami megfelel az adott történelmi körülményeknek az fennmarad egy hosszabb ideig, az sikeres, tehát jó, helyes, ami nem, az rossz és helytelen – állítja Marx. A kommunizmus eszméje megbukott a történelem próbapadján, tehát – szigorúan marxi értelemben is – rossz, helytelen. Zárójel bezárva.

Velünk már nem számolnak, minket már nem akarnak és nem is tudnának megetetni az újbaloldali szellemi moslékkal, hiszen mi a bőrünkön tapasztaltuk a nagyszerű eszmét, tankkal, gumibottal, akasztófákkal, cselédek és disznópásztorok nyargalászásával és uralmával. Miután nem tanultunk a ’89-es rendszerváltozás során az előző a ’49-es kegyetlenül és erőszakosan valódi rendszerváltás tanulságaiból, ezért érintetlenül hagytuk az előző rendszer kedvezményezetteinek pozícióit, többek között az oktatásban is, így a marxiánus oktatás töretlenül folyik napjainkig, a tudomány szabadságának jótékony fátyla mögött.”