D. Klára esete a patással

„Szenvedéllyel, szépen beszélt D. Klára. Nyilatkozata kezdetén tűzzel emlegette felmenőit, és valóban: oly szent buzgalommal hirdette az igét, mint ahogy Apró Antal a Katonai Bizottság élén elrendelhette a Kossuth téri tömeggyilkosság napjaiban, majd a megtorlások idején a tűzparancsokat. És fifikás is volt, amilyen Apró Piroska, aki oly megbízható üzletemberekkel állt kapcsolatban, mint a nagy Biszer Dimitrov. (E szálak messzire vezetnek: a fedett kelet-európai ügynököket kifizető bécsi CW Bankból eltűnt 100 milliárd forintnak azóta is bottal ütik a nyomát.)

Nem is tudom, e szenvedélyről miért jutott eszembe a teológusok által hangoztatott figyelmeztetés: a Gonosz egyik legelemibb trükkje, hogy tagadja önnön létezését. Hogy miért is ötlött eszembe mindez a DK Európára Felkent Jelöltjének lánglelkű szavait hallgatva. Hiszen mi is lehetne meggyőzőbb, minthogy felkel valaki a Villában, melyet ugyan nem egy tévéshowban nyertek (pedig D. Klára ura milyen mulatságosan vitustáncol), hanem egy üldözött, zsidó származású honfitársunk vagyonának kisajátítása folytán, és eljön ide, drága idejét pazarolva arra, hogy minket megvilágosítson. És megtudhatjuk tőle, egyenesen, a legkevésbé sem alákérdező műsorvezető jóvoltából, hogy se bevándorláspárti politikusok, se bevándorlást pártoló álcivil szervezetek nem léteznek.”