Egyáltalán nem meglepő, hogy sokaknak elege lett az EPP-ből és nyílt színen is szakítanának a Néppárttal. Az EPP fősodra szisztematikusan feladta a karakteres konzervatív értékrendjét. Mint David Cameron, aki ugyan 2009-ben kiléptette a brit konzervatívokat a Néppártból, de nem a jobboldaliság mibenlétéről folytatott viták miatt. Az a Cameron, aki papíron konzervatív, de végig a progresszíveknek és a baloldalnak gazsulált, aztán elég volt egy rossz blöff és lapátra tették.
Örök igazság, hogy tehetsz bármilyen engedményt a felforgatóknak, ha a számukra rossz oldalon állsz, mindig disznóbaszó maradsz, mint Cameron. Megérte pitizni, ugye?
Ezért nem szabad soha semmilyen engedményt tenni az alapértékekért folytatott küzdelemben.
A helyzet az, hogy az EPP nem tegnap és nem is az elmúlt évtizedben vált ilyenné. Örvendetes, hogy mára a Fidesz-KDNP-t ez zavarja, de
a néppártiak világnézeti, kulturális kérdésekben régóta dróton rángatott bábjai a baloldalnak.
Az egy dolog, hogy nem kevesen ezt csak manapság ismerik fel, ettől még tény. Az európai, mainstream jobboldal tendál a mainstream baloldal felé és nem fordítva. Pont.
Salvini, Kaczynski vagy éppen Strache politikája ma már közelebb állt Orbánhoz, mint Merkelé? Nem kétséges.
Csakhogy.
Csakhogy ami eddig megvédte a kormányt a komolyabb vegzálásoktól, az pont az, hogy az EPP berkein belül voltak – és az, hogy ott voltak erősek. Néha érdemes egy tartalom nélkülivé vált status quót felrobbantani, de vajon érdemes vállalni azt a felelősséget, pont az EP-választások előtt, hogy ilyen horderejű kérdésben szülessen döntés?
Nem tudjuk, hogyan szerepelnek majd a néppárti indulók és azt sem, hogy az új jobboldaliak miként futnak be. Egy pártcsalád megreformálása vagy éppen új alakítása tankönyvi példája annak, hogy mit csinálunk győztesen – de nem a kampány hajrájában, ahol kapkodni kell és nincs idő a precíz előkészítő munkára. Salviniéken kívül mindenkinek az az érdeke, hogy májusig minden úgy maradjon, mint eddig, aztán majd meglátjuk.
A megszerzett pozíciók, az új erőviszonyok arányában lehet és kell majd alkudozni,
előtte csak fantáziálás történik.
És azt sem szabad elfelejteni, hogy az elmúlt évtizedek munkája és egyáltalán, jelenléte miatt Orbán Viktor az európai kávéház megbecsült tagja. Lehet, hogy ez a kávéház évek óta málladozik és a vendégkörben is sokan akadnak, akikkel nem ülnénk le egy asztalhoz, de ettől még azoknál az asztaloknál dőlnek el az EU kérdései. És Magyarországnak jelenleg ezek a viták és megbeszélések nagyon fontosak.