Márciusi ifjak forradalma

„1848 kora tavaszán minden este tucatnyi nagyreményű fiatalember pipázott a Pilvax kávéházban. Szürcsölgették a híresen jó budai borokat, viccelődtek a szivarjából bodor füstfellegeket eregető fiatalasszonnyal, Petőfiné Szendrey Júliával, aki modern szellem és író is volt, így ott ülhetett közöttük.

S ha ott ült, bele is szólt a vitákba: mit kellene tenni annak érdekében, hogy a magyar név megint szép lehessen, méltó régi nagy híréhez. Mindegyikük vidékről került Pestre, és tökéletesen tisztában volt vele, hogy a gyorsan fejlődő város hamarosan az ország középpontja lesz.
Tudták, József-napra nemcsak a közeli falvakból, de távolabbról is sokan jönnek olyan férfiak és nők, akik venni, eladni és híreket hallani akarnak.

Érdekük az országos gondok megoldása, amiről immáron hónapok óta vitáznak Pozsonyban. A pilvaxosok közül nem mindenki követte harciasságban a radikális szellemet, de valamennyien elégedetlenek voltak a tekintélyes férfiakból alakult Ellenzéki Kör nézeteivel. Mégis keresték velük a kapcsolatot.

Elhatározták, hogy a vásár alkalmából lakomát szerveznek, és azon ismertetik saját javaslataikat. Petőfi Sándor tudta, az itt összegyűlők nem lelkesednek az akasztásokért, ezért megírta a Nemzeti dalt, s a nemzeti egységre gondolva hirdette: »ide veled, régi kardunk!« Nem számított, hogy ő, aki nem tartozott a nemesek közé, nem örökölhette ősei kardját: a nemzet egységére – együttműködésére – volt most szükség.”