Az eszméknek következményei vannak

„Mondhatjuk, hogy lényegében ez egy jobboldali-konzervatív könyv? Vagy inkább ne mondjunk ilyet.

Határozottan mondhatunk ilyet, hiszen az előbb vázolt megfontolások mellett – sőt előtt – a legfontosabb az volt, hogy ez egy vállaltan jobboldali-konzervatív szemléletű enciklopédia legyen, reprezentatív szerzőgárdával. Enciklopédiát készíteni hihetetlen nagy munka, én a magam néhány szócikkével is rengeteget küzdöttem, ilyenkor ugyanis számít minden apróság: nemcsak az előre megadott terjedelmet kell szigorú pontossággal betartani, hanem szelektálni kell, mi fér bele, mi nem, mit emelsz ki, milyen kifejezéseket használsz. Hogy mondjak pár példát a saját praxisomból: szigorúan 8000 karakterben összefoglalva mi a kultúra vagy mi az erkölcs, mi az USA; vagy épp ezer karakterben – mi a hierarchia, és mire koncentrálsz Francónál? S mivel egy enciklopédia elkészítése ekkora munka, ezért enciklopédiákat ritkán adnak ki és azok sokáig készülnek. Ennek például 2013-ban kezdődtek a munkálatai. Van pár olyan könyves vállalkozás a magyar tudománytörténetben, például a néprajz területén, amelyek esetében évtizedekig adták ki az egymás után érkező köteteket, s volt, hogy akár egy évtized is kimaradt pénz- és emberhiány miatt. Az ilyen velejárók miatt konzervatív szemléletű, átfogó jellegű politikai enciklopédia nem is jelent meg a kommunista hatalomátvétel, azaz a huszadik század közepe óta. A Lánczi András által szerkesztett, 1995-ös Politikai filozófiák enciklopédiája pedig nem teljesen ugyanarra koncentrál, mint a jelen kötet, melynek egyébként ő is szerzője. A legtöbb tudományterületen a ma is használt, bevett lexikonok, enciklopédiák, kézikönyvek még a kommunizmusban készültek, gondoljunk csak az irodalom területén a „Spenót”-ra; ezek nyilván nem használhatatlanok, sőt egyenesen legendásak is lehetnek, mint a – persze nem lexikon műfajú – háromkötetes Erdély története a nyolcvanas évek végéről, ami akkor forradalmi vállalkozás volt, de a marxizmus keretein belül maradt mind szemléletében, mind tematikájában. A rendszerváltástól a magát világnézetileg semlegesnek beállító szociológiai, „objektív” szemléletmód volt a meghatározó, ami azonban pusztán egy felvilágosult-balliberális szemlélet maszkjaként szolgált. Világnézeti és ideológiai semlegesség ugyanis nem létezik, maximum kiegyensúlyozottság és méltányosság. Érdemes erről Michael Freeden ideológiakutató munkáit olvasni.

Tehát egy baloldali ember a közelébe se menjen ennek az enciklopédiának?

Dehogynem. Hisz a kötet a párbeszédet is szolgálni hivatott. Ezzel együtt én nem hiszek a különféle narratívák, világnézetek egyenlő érvényében; Isten vagy van, vagy nincs, függetlenül időtől és tértől. Ettől még persze felmerülhet a kérdés, hogy miért nem olyan enciklopédia készült, ami átível a világnézeti határokon; de az a tippem, hogy még a sokféle konzervatív árnyalat egyikéhez-másikához tartozó szerzőket is nehéz volt összefogni, másrészt meg, ha túl sokféle nézet jelenik meg egy enciklopédiában, akkor az nem jó, a végeredmény ugyanis széteső lesz. Jobb egy egységes narratíva, amihez olyan emberek csatlakoznak, akik ezt fel tudják vállalni. Ezen a nehézségen túl pedig az előző évtizedeket tekintve egy világnézetileg sokszínű enciklopédia az, aminek nem lett volna értelme, hiszen az nem pótolt volna igazán létező hiányt; a konzervatív enciklopédia viszont kiegyensúlyoz és kiegészít. Ha egy hajó rakterének egyik fele jól meg van pakolva, akkor nem kezdek el úgy tovább pakolni, hogy akkor ide is egyet meg oda is, hanem akkor szisztematikusan telepakolom a raktér másik felét. Ez tehát egy konzervatív enciklopédia, amit a szerzőgárda büszkén és tudatosan vállal.

Persze pontosan tudjuk, hogy konzervatív attitűdből is sokféle van. Melyik dominál leginkább a kötetben?

A szerzők közt akadnak vallásosak – katolikus és más felekezetűek –, talán agnosztikusok is, némelyek a laissez-fair kapitalizmus hívei, mások meg épp annak erős kritikusai, aztán jelen vannak majdnem-liberálisok, illetve a konzervatív forradalom hívei is. Fő hívószavaink azonban ugyanazok. A konzervativizmus nem helyben maradás, nem is lassított haladás, ahogy sokan gondolják, hanem egy külön elképzelés a világ alakítására – a konzervatív kifejezés pedig ilyen értelemben annyit jelez, hogy egykor bevett, hagyományosnak mondható eszmékre támaszkodik, hogy ne mondjam, az újbaloldallal szemben tudja, hogy a világot nem 1789-ben hívta életre a semmiből a francia forradalom – az azt megelőző pár ezer év gondolkodása, tapasztalata is érvényes, vissza lehet hozzá nyúlni, aktualizálni lehet, alapozni lehet rá.”