P'andora szelencéje – távoli utazás egy fröccsöntött világba

„Hatalmasnak nem mondható, ámbátor azért kicsinek sem látszó sor fogadott az egyik szombat délután, amikor a kiállítás megtekintésére vállalkoztam. Szerencsére még a hangulat felfokozása előtt kiderült, hogy rossz sorba álltam, és az elővételes jeggyel egy rövidebb sorba kellett átfáradnom. Azonban itt nemsokára kiderült, hogy hiába az elővételes jegy, a három óra az három óra, 14 óra 59 perckor még nem mehetek be vele. Így muszáj volt kiállnom a kisebb sorból, hogy utána beálljak az időközben kialakult nagy sorba...”

A bejárat és az előtér. A szerző felvétele

Akár így is kezdődhetne egy személyes beszámoló a kiállításról, most azonban ez elmarad. Legyen csak annyi a beengedésről, hogy néha egyszerűbb megrajzolni űrlényeket számítógépen, mint a csordaszellem kialakulását elkerülő, megfelelő beengedést kitalálni. Persze nem lehetetlen, így drukkolok a szemmel láthatóan lelkes, ámde rendezvényszervezésből (nem csak emiatt) elégségest kapó csapatnak, hogy talán jobban is be tudják majd terelni az embereket annál a módszernél, ahogyan az most történik

De sok máson nincs idő merengeni, ugyanis az előzetes procedúrához képest viszonylag gyorsan átléptem a tudományos fantasztikum kékesen derengő világába. Ahol először is egy GDPR-kompatibilis regisztrációs folyamat, majd filmvetítés és nyelvlecke várt mindenkire.

Részlet a moziból. A szerző felvétele

Igen, filmvetítés. Ugyanis ha még nem láttuk volna a filmet a kiállítás előtt, semmi baj, gondolták a kiállítás kiötlői, mert a legfontosabb jeleneteket most úgy is meg kell nézned, egy kis na'avi nyelvlecke kíséretében (nem, nem fogok most idézni egyetlen egy köszöntést sem).

Ennek személy szerint végső soron nem éreztem hiánypótló mivoltát, de ez legyen az én bajom. Mindenesetre ezen is gyorsan túlestem többedmagammal, azonban annyiban csalódtam, hogy nem egy hatalmas műajtó mögött folytatódott a túra, hanem vissza kellett térnünk a Földre, az Élményközpontba, ugyanis az első emeleten várt ránk a kötelező haladási irány.

Enciclopedia Naavituus. A szerző felvétele

Ahol – minő meglepetés! – egy újabb videóvetítés várt rám, ennek során visszautaztam az Alpha Centauri mellé, P'andora bolygóra (ami tulajdonképpen a kánon szerint egy gázóriás holdja): ez talán a népes gyereksereg számára fantasztikus lehetett, én már kezdtem elveszíteni a türelmem.

De még mielőtt elszakadt volna a Burda-fonal, hirtelen félrecsúszott a kapu, és beléphettem a fröccsöntött tájjellegű kiállítóterembe.

Családok a fókuszban. A szerző felvétele

ugyanis teljesen élethűen visszaadták a film hangulatát a kiállítótérbe zsúfolt földönkívüli családtól kezdve a bolygó flóráját és faunáját (állati ürülékét) bemutató 3D-s modellekkel.

Plusz élményt adott, hogy volt szag és volt hang, tehát nem csak a szememet és a pénztárcámat dolgozták meg a kiállítás kiötlői, hanem adtak szinte az összes érzékszervemnek valamit az elképzelt világból. Természetesen mai kiállítás nincsen interakció nélkül: egy hatalmas LED-fal előtt ugyanis én is kipróbálhattam, mennyire tudok szárnyas teremtményt irányítani karmozdulatainkkal (ami kívülről biztos mókás lehetett).

Minden jónak vége szakad egyszer – így az emeletet is el kellett hagyni, következett egy újabb mozgólépcsőzés, most a változatosság kedvéért lefele, ugyanis a földszinten volt kialakítva a második számú kiállítótér.

A képernyő foszfora. A szerző felvétele

Ez már kisebb volt, de az igazi interakció itt várt ránk: kipróbálhattam, mennyire tudok lépegetőt vezetni, valamint én is húzhattam a megfelelő érintőképernyőn olyan foszforeszkáló csíkokat, ami lehet, hogy az egész bolygó életesszenciája. De ha ez még nem lett volna elegendő mindenki csináltathat magáról egy csodaszép, fess, csinos na'avis önarcképet magáról.

Visszatérve a valóságba, a borsos belépő és a belépési káosz ellenére a kiállítást bátran merem ajánlani azoknak a kisebbeknek és nagyobbaknak, akik tudják, melyik hollywoodi fáról szakajtották le a filmet, és nem, nem tudnak várni az Avatar 2 premierjéig, és nem, az sem játszik már, hogy megnézik a filmet nyolcvanadszorra.

Akik viszont nem látták a filmet, és halvány kék gőzük sincs az egész P'andora problematikáról, azok a büdös növény, a fröccsöntött ürülék, valamint a karcsapkodás ellenére se ezzel a kiállítással kezdjék annak megismerését.

Tapizás is volt. A szerző felvétele

Ugyanis pusztán ezzel a kiállítással nem kerülnek közelebb annak megértéséhez, miért vonnak sokan párhuzamot a Föld természeti népei és a kitalált na'avik közé. Csak ahhoz, hogy megint olyanra adtak ki sok pénzt, amit nem értenek.

Pedig a megértés nem tudományos-fantasztikum.