Hatalmas siker volt anno az Avatar című tudományos-fantasztikus mozifilm; a folytatás lassan, de biztosan készül, viszont addig is utazó kiállítással próbálják az első rész világába visszahúzni még azokat is, akik háromszori nekifutásra nézték meg a filmet.
„Hatalmasnak nem mondható, ámbátor azért kicsinek sem látszó sor fogadott az egyik szombat délután, amikor a kiállítás megtekintésére vállalkoztam. Szerencsére még a hangulat felfokozása előtt kiderült, hogy rossz sorba álltam, és az elővételes jeggyel egy rövidebb sorba kellett átfáradnom. Azonban itt nemsokára kiderült, hogy hiába az elővételes jegy, a három óra az három óra, 14 óra 59 perckor még nem mehetek be vele. Így muszáj volt kiállnom a kisebb sorból, hogy utána beálljak az időközben kialakult nagy sorba...”
A bejárat és az előtér. A szerző felvétele
Akár így is kezdődhetne egy személyes beszámoló a kiállításról, most azonban ez elmarad. Legyen csak annyi a beengedésről, hogy néha egyszerűbb megrajzolni űrlényeket számítógépen, mint a csordaszellem kialakulását elkerülő, megfelelő beengedést kitalálni. Persze nem lehetetlen, így drukkolok a szemmel láthatóan lelkes, ámde rendezvényszervezésből (nem csak emiatt) elégségest kapó csapatnak, hogy talán jobban is be tudják majd terelni az embereket annál a módszernél, ahogyan az most történik
De sok máson nincs idő merengeni, ugyanis az előzetes procedúrához képest viszonylag gyorsan átléptem a tudományos fantasztikum kékesen derengő világába. Ahol először is egy GDPR-kompatibilis regisztrációs folyamat, majd filmvetítés és nyelvlecke várt mindenkire.
Részlet a moziból. A szerző felvétele
Igen, filmvetítés. Ugyanis ha még nem láttuk volna a filmet a kiállítás előtt, semmi baj, gondolták a kiállítás kiötlői, mert a legfontosabb jeleneteket most úgy is meg kell nézned, egy kis na'avi nyelvlecke kíséretében (nem, nem fogok most idézni egyetlen egy köszöntést sem).
Ennek személy szerint végső soron nem éreztem hiánypótló mivoltát, de ez legyen az én bajom. Mindenesetre ezen is gyorsan túlestem többedmagammal, azonban annyiban csalódtam, hogy nem egy hatalmas műajtó mögött folytatódott a túra, hanem vissza kellett térnünk a Földre, az Élményközpontba, ugyanis az első emeleten várt ránk a kötelező haladási irány.
Enciclopedia Naavituus. A szerző felvétele
Ahol – minő meglepetés! – egy újabb videóvetítés várt rám, ennek során visszautaztam az Alpha Centauri mellé, P'andora bolygóra (ami tulajdonképpen a kánon szerint egy gázóriás holdja): ez talán a népes gyereksereg számára fantasztikus lehetett, én már kezdtem elveszíteni a türelmem.
De még mielőtt elszakadt volna a Burda-fonal, hirtelen félrecsúszott a kapu, és beléphettem a fröccsöntött tájjellegű kiállítóterembe.
Családok a fókuszban. A szerző felvétele
ugyanis teljesen élethűen visszaadták a film hangulatát a kiállítótérbe zsúfolt földönkívüli családtól kezdve a bolygó flóráját és faunáját (állati ürülékét) bemutató 3D-s modellekkel.
Plusz élményt adott, hogy volt szag és volt hang, tehát nem csak a szememet és a pénztárcámat dolgozták meg a kiállítás kiötlői, hanem adtak szinte az összes érzékszervemnek valamit az elképzelt világból. Természetesen mai kiállítás nincsen interakció nélkül: egy hatalmas LED-fal előtt ugyanis én is kipróbálhattam, mennyire tudok szárnyas teremtményt irányítani karmozdulatainkkal (ami kívülről biztos mókás lehetett).
Minden jónak vége szakad egyszer – így az emeletet is el kellett hagyni, következett egy újabb mozgólépcsőzés, most a változatosság kedvéért lefele, ugyanis a földszinten volt kialakítva a második számú kiállítótér.
A képernyő foszfora. A szerző felvétele
Ez már kisebb volt, de az igazi interakció itt várt ránk: kipróbálhattam, mennyire tudok lépegetőt vezetni, valamint én is húzhattam a megfelelő érintőképernyőn olyan foszforeszkáló csíkokat, ami lehet, hogy az egész bolygó életesszenciája. De ha ez még nem lett volna elegendő mindenki csináltathat magáról egy csodaszép, fess, csinos na'avis önarcképet magáról.
Visszatérve a valóságba, a borsos belépő és a belépési káosz ellenére a kiállítást bátran merem ajánlani azoknak a kisebbeknek és nagyobbaknak, akik tudják, melyik hollywoodi fáról szakajtották le a filmet, és nem, nem tudnak várni az Avatar 2 premierjéig, és nem, az sem játszik már, hogy megnézik a filmet nyolcvanadszorra.
Akik viszont nem látták a filmet, és halvány kék gőzük sincs az egész P'andora problematikáról, azok a büdös növény, a fröccsöntött ürülék, valamint a karcsapkodás ellenére se ezzel a kiállítással kezdjék annak megismerését.
Tapizás is volt. A szerző felvétele
Ugyanis pusztán ezzel a kiállítással nem kerülnek közelebb annak megértéséhez, miért vonnak sokan párhuzamot a Föld természeti népei és a kitalált na'avik közé. Csak ahhoz, hogy megint olyanra adtak ki sok pénzt, amit nem értenek.
Pedig a megértés nem tudományos-fantasztikum.
A Petőfi Irodalmi Múzeum igazán méltón ünnepelte idén a hetvenedik születésnapját: az évforduló alkalmából rendezett háromfelvonásos kiállítássorozat nemrég nyílt záródarabja a magyar irodalom legendás naplóíróit állítja a középpontba.
Az elmúlt százhúsz évben öt államalakulathoz tartozó Csallóközben már a klub puszta működése is csodának számít, ám a DAC a megmaradás és a nemzeti összetartozás szimbóluma lett. Dunaszerdahelyi beszélgetés Tősér Ádámmal, a kerek születésnap alkalmából a sportklubról készült egész estés dokumentumfilm rendezőjével és Nagy Krisztiánnal, a DAC kommunikációs vezetőjével.
A volt EP-képviselő szerint az elmúlt mintegy száz évben a külső erők megtalálták azokat az ágenseket, akik belül tudtak zavart kelteni vagy idegen érdekeket megjeleníteni.
Ahogyan ma a közösségi médián keresztül, úgy váltottunk régen üzenetet a képeslapok révén. Használatuk a 19-20. század fordulóján vált tömegessé, különösen a téli ünnepek idején hozta-vitte a posta a gyöngybetűkkel megírt jókívánságokat. A Budavári Palota szabadtéri kiállítása jellegzetes századfordulós darabokkal idézi vissza a régi karácsonyok hangulatát. .
Hogyan lehetséges, hogy a történelem összes kultúrája észak, dél vagy kelet felé orientálódott, és sohasem nyugat felé? Az égtájak kultúrtörténete színesebb és tanulságosabb, mint azt a GPS korában bárki gondolná – állítja Jerry Brotton, a reneszánsz professzora.
E címmel nyitották meg a Szépművészeti Múzeum legújabb, nagyszabású tárlatát Munkácsy Mihály születésének 180. és halálának 125. évfordulója alkalmából. A fő művek mellett ritkán vagy hazai közönség előtt még soha nem szereplő alkotások is láthatók, amelyek révén nemcsak az általános Munkácsy-képet szeretnék árnyalni, cél az is, hogy az egykor világsztár festő újból felkerüljön a globális térképre.
Miként lehet a pszichológiai és pedagógiai kutatási eredményeket játékos formában a tanári hivatás, azon belül kiemelten a tehetségpszichológia szolgálatába állítani? Erre a kérdésre kíván választ adni egy magyar fejlesztésű szakmai beszélgetőkártya-sorozat.
A 200 méteres hátúszás olimpiai bajnoka a Duna Arénában 25 méteres medencében is megmutatta, ki az úr a háznál.
