Nekünk meg marad a szégyen

„A Néppárt kissé gyerekes szertartásrenddel bocsánatkérést követelt Orbántól, amiért csúnyán beszélt róluk a tagtársuk. Ő sajnálja, ha megbántott valakit, amikor hasznos idiótáknak nevezte az ellene fordulókat. Viszont nem ezért kérték a bocsánatot. Mi folyik itt? Ennél komolyabb a helyzetünk. Talán tőlünk kellene bocsánatot kérni. A szégyenünkért, amivel egyre gyakrabban szembesülünk, ha rólunk van szó. Sorra a becsületünkbe vágnak a világ alapintézményei.

Felkerültünk az ENSZ Emberi Jogi Tanácsának szégyenlistájára, azon államok közé, amelyek megfélemlítő vagy bántalmazó módon bánnak az emberi jogi aktivistákkal. Azért, mert ezekben az államokban bántalmazzák, megfigyelik, kriminalizálják, megbélyegzik az áldozatokat vagy az emberi jogok védelmezőit. A kormányok e helyeken a nemzetbiztonságot és a terrorizmus elleni harcot használják fel arra, hogy civilszervezeteket szigeteljenek el az ENSZ-től. Is – tegyük hozzá.

Az Európai Parlament előbb a Tavares-, majd a Sargentini-jelentésben marasztalta el Magyarországot az európai értékek megsértése miatt. Utóbbit néhány hónapja a megelőzőnél nagyobb többséggel és immár a kivételesnek számító 7. cikkely alkalmazásával fogadták el. Volt szó e jelentésekben demokráciáról, jogállamiságról, alkotmánybíróságról, egyházi törvényről, emberi és szociális jogokról, fékekről és ellensúlyokról, egyenlőségről, médiaviszonyokról, igazságszolgáltatásról, csak a kormány próbálja menekültüggyé változtatni a határozatokban megfogalmazott európai felháborodást.”