Christchurchi merénylet: Marx és a fehér keresztények

„A történtek alapján levonható eszmetörténeti síkon bármilyen következtetés? Vajon az emberiséget megmételyező eszmevírus egyik feléledésével állunk újra szemben? 

A liberális közéleti panelekben ez esetben is megint csak azt hallhattuk, amit máskor is: ha iszlamista követi el a merényletet, akkor elszigetelt esetről és valamiféle háborodottról van szó, ha pedig »keresztény-fehérnek« tekinthető az elkövető, akkor azt általánosságban a keresztény fehér ember bűnének kiáltják ki, az mindig kollektíven a keresztények bűne lesz. Az igazi szellemi elkövetőket is hamar megtalálják, s ilyenkor merül fel újra és újra Donald Trump vagy a mi esetünkben Orbán Viktor neve. 

Tehát, amikor fehér keresztény elkövetőről van szó – mondjuk a keresztényre később rátérek, hogy mennyire lehet ebben az esetben erről beszélni –, akkor a felelősségnek mindig megtalálják valamiféle furcsa, metafizikai láncolatát, tehát azt, hogy ki kit miképpen befolyásolt, inspirált. 
Ha visszagondolunk arra, amikor Jean-Claude Juncker, az Európai Bizottság elnöke beszédet mondott Marx szobránál, akkor a felelősségnek ezen metafizikai láncolata valahogy nem rajzolódott ki. Sőt, ott kifejezetten arról volt szó, hogy Karl Marx semmiben sem vétkes, amit később a kommunista rezsimek elkövettek, hiába írt ezt-azt, viszont ha Trump vagy Orbán mond valamit, akkor annak következményei azonnal megjelennek mindenféle elmebeteg merénylő cselekedeteiben. 

Vagyis, ha valaki a fehér faj és a nyugati civilizáció nevében öl – ott van például az új-zélandi elkövető példaképe, a norvég Breivik is –, ott mindenképp kimutathatónak vélik, hogy a nyugati, jobboldali, populista politikusok a valódi szellemi elkövetői ezeknek a cselekményeknek.”