„Nos, Jámbor András szerint rasszista indíttatású mészárlás friss halálos áldozatainak gyors és zökkenőmentes importálásával bizonyíthatná. Hozzunk halálos áldozatokat egy messzi kontinensről, ha a közeli ábécéből nem megy, micsoda ötlet! Eszkábáljuk ki a langyos hullákat az új-zélandi tömeggyilkos, Brenton Tarrant karmai közül, adjuk azokat a mi kis tesze-tosza plakátnácink kezébe, tessék, kérlek, ne fáradj. Írjuk meg a cikkünket, fűzzük bele, hogy ORBÁN! És már kész is vagyunk.
Nem viccelünk – a Mérce egyik tegnapi anyagában tényleg valami efféle ízléses mutatvány szeretett volna kibontakozni.
A szöveg rögtön iszonyú erővel indít. Íme:
»Számunkra, magyarok számára nem ismeretlenek azok a fogalmak, amelyeket 74 oldalas manifesztációjában leírt az Új-Zélandon 49 embertársunkat meggyilkoló terrorista: fehér faj, a bevándorlók inváziója, harc a kereszténység védelmében, a nyugati világ hanyatlása.»
Jó, mi? Súlyosan elmebeteg új-zélandi fickó legyilkol – azóta már tudjuk – 50 imádkozó muszlimot, erre Jámbor fogja magát a Mércén, és eszmei rendű következtetéseket von le. Az 50 embert meggyilkoló, habzó szájú elmebeteg értékpreferenciáit vizsgálja a Jámbor András – átgázol a sűrű szájhabon, és akkurátusan hümmög. Kereszténység, ühüm. Apropó – vajh Hasfelmetsző Jack mennyire szerette a csokoládét tízes skálán, teszem azt Németh Szilárd jelenleg hatályos derékbősége viszonylatában? Érdekes kérdés ez is, nem? Charles Manson hogy állt a focival, beszéltek-e neki a fejében lakó hangok kisvasutakról? Hm-hm! (Ha erősen hunyorítok, Geréb Ágnes bal bokája tökre olyan, mint Mussolini arca!).”