Jobb nekünk a Néppárton kívül

Egyvalamit senki nem vitathat, aki nyitott szemmel szereti tölteni a nappalokat: akkor működik jól egy közösség, ha az együttműködés nem görcsös, nem mesterkélt és nem erőltetett.

Ha a közös munka és az együtt eltöltött idő során valójában már nem szívesen osztozunk a levegőn, akkor ideje váltani. A Fidesz és a Néppárt viszonyára már évek óta oxigénharc volt a jellemző, nem pedig egy organikus és harmonikus együttműködés. 

Ennek okát alapvetően két tényező alapozta meg. A migrációs válságra adott határozott magyar válasz, valamint a liberális és konzervatív vonalak kitisztulása a párton belül.

A Biblia azt mondja, hogy az Úr kiköpi a langyosat. Az utóbbi időben úgy látszik a választók is, mert a langyos migrációs politikát folytató pártok válságban vannak, míg a határozott álláspontot képviselő pártok mindenhol izmosodnak. Az arisztokratikus politika fellegvárának számító Brüsszel, és az abban otthonos néppárti vezetők azonban elég nehezen birkóznak meg ezzel, mert nem tudnak mit kezdeni egy ilyen domináns politikai témával. Ugyanis a migráció volt képes egyedül arra hosszú idő óta, hogy maga alá gyűrje azokat a hagyományos politikai témákat, amik eldöntötték a választásokat, és így kialakították a politikai térképeket.

Ezt a jelenséget azonban a Néppártban rendkívül sokan nem ismerik fel, ami egy olyan állapotot eredményezett, amiben a néppártiak nem veszik észre, hogy bár a politikai térképüknek már antikváriumban lenne a helye, de továbbra is azt terítik ki minden megbeszélésük során. Arról nem véve tudomást, hogy a térképet tartó asztal alatt már elmozdultak a politika tektonikus lemezei. Ebben a helyzetben tulajdonképpen arcátlan jelenségként szemlélik a migrációt, mint politikai témát, mivel felborította a számukra megszokott és komfortos politikai teret, amiben nem kellett éles államférfiúi döntéseket hozni. Arról nem is beszélve, hogy még a pártjaikat is válságba sodorta minden választáson az utóbbi négy évben.

Ha a Néppárt többsége által támogatott migrációs intézkedéseket nézzük, akkor azt látjuk, hogy bár apró falatokban és alapos rágás után lenyelik Orbán Viktor egyes javaslatait a válság kezelésére, de azért csak engedik a migrációt. Bár a határvédelmet már komolyabban veszik és az afrikai országokra is elkezdtek figyelmet fordítani, az ENSZ migrációs csomagját támogatják, a kvótákat a felszín alatt továbbra is erőszakolják, a migránsoknak vízumot szavaztak meg, és az illegális migrációt törvényessé akarják tenni, nem pedig megoldani. Nem utolsó sorban pedig valaki akár szereti a magyar miniszterelnököt, akár nem, el kell ismernie, hogy az Unió és a néppárt vezetőinek politikai teljesítményét nem lehet annál jobban összefoglalni, minthogy a briteket kiengedték, a migránsokat pedig be.

A másik ok kevésbé a Néppárt politikai és kormányzati inkompetenciájához köthető, mint annak totális értékválságához. Ha szorosan megnézzük minden éles és mély értékválasztást tartalmazó témánál, mint kereszténység, abortusz, melegházasság, gender, és így sorjában, kénytelen volt a Fidesz eltérni a néppárti állásponttól a szavazások során. A migráció témája tehát nem megváltoztatta a Néppárt és a Fidesz, a liberálisok és a konzervatívok viszonyát, hanem egyszerűen olyan mennyiségben szerepelt az utóbbi időben döntések tárgyául az európai politikában, hogy kitisztította a mélyben már egy ideje kirajzolt vonalakat. Mindenesetre egy valami biztos: azzal, hogy a Fidesz távozik, az utolsó konzervatív bástyája is leomlik a Néppártnak.

Ez azt jelenti, hogy minden néppárti, aki marad a távozásunk után, liberális? Ez így teljességében nem állítható, ami talán még szomorúbb is. A Néppártban megmaradó konzervatívok viszont a legjobb 007-es ügynökök. Hiszen senki nem tudja megmondani róluk, hogy azok. Sajnos egy olyan kórban szenvednek, ami minden konzervatívra veszélyes. Azt gondolják, hogy akkor jó konzervatívok, ha a liberálisok elégedettek velük. Azt hiszik, hogy akkor teljesítenek jól, ha az ellenfél szurkolói és média stábja megtapsolja őket. Lehet ezt sok mindennek hívni, de ez leginkább csak szomorú.

Most viszont egy új lehetőség áll a Fidesz és Európa előtt. A Fidesz a választás és az azt követő időszak alatt képes lehet olyan szövetség kovácsolására, ami minden kötöttség és görcsösség nélkül kiállhat az európai porondon azon értékek mellett, amik magát Európát jelentik. Mert Európa keresztény kultúrára épült, nemzetállamokra és olyan erős kisközösségekre, mint a család. Azokra az értékekre, amikre a Fidesz. Ha a Fidesz képes lesz olyan európai frakció létrehozására, ami ezeket tűzi a zászlajára, akkor nem elment otthonról, hanem elindult hazafelé.