Ferenc pápa, a szívek forradalmára

„Mély benyomásokat tett rám 2013. március 13. estéje. Ahogy megjelent a Szent Péter bazilika erkélyén az újonnan megválasztott pápa, a hogyan tovább izgalmába valamiféle csalódottság vegyült. Nem az zavart, hogy a relatív ismeretlenség homályából lépett elő az új egyházfő, hanem amit megjelenése, szóhasználata, egész habitusa sugallt: egy egyszerű ember állt ott, hosszú hallgatagságát nagyon egyszerű szavak törték meg. Mintha nem is lenne benne tenni akarás, lendület. Egy mosolygós, szelíd nagypapa lesz az új pápa? Mennyivel jobb lett volna egy dinamikus, fiatalos, vonzó személyiség...

Az élet hamar rácáfolt az ilyesféle emberi, evilági logikázásra. Ferenc pápa egyszerűsége ugyanis nem együgyűség, hanem maga az evangéliumi nagyszerűség. Lehet érte rajongani, lehet ezzel szemben nem szeretni, amit és ahogyan mond, tesz, de hat év távlatából kétségtelen: a messzi földről érkezett fehér reverendás pásztor igazi forradalmár.

2013 márciusában még nem gondoltuk volna, ami ma már világos: José Mario Bergoglio megosztó személyiség. Nem többé és nem kevésbé, mint Jézus volt a maga korában.”