Az RTL ünnepelt sztárja Rónai Egonnál támadt durván Orbán Viktorra

Nagy Zsolt szerint „egy rezsim, egy diktatúra mindig ilyen”.

Orbán erőt demonstrált, kifejezve azt, hogy újságíró vele csak és kizárólag akkor beszélhet, ha ő a becses személyét felkínálja neki.
„A miniszterelnök interjút adott. Nagy szó ez, főleg, mivel nem erre vagyunk szocializálva, a péntek reggeli szeánszokon kívül legfeljebb konzerv-interjúkat láthatunk manapság Orbántól, azok is a saját akolba terelt lapokban jelennek meg, központi felügyelettel.
Node majd most! Március 7-én, vagyis egy nappal az ominózus interjú előtt értesítették néhány lap újságíróját, hogy a miniszterelnök várja őket. Kizárólag nőket, nőnap alkalmából. Hogy aztán körbevezesse őket a Karmelita kolostor felújított épületében, megkínálja őket teával, zsebre vágott kézzel mutogassa a látnivalókat, válaszoljon néhány kérdésre, a végén pedig jött a kötelező, kezekbe biggyesztett virág is (nárcisz helyett tulipán, fő a változatosság).
Mielőtt nagyon örülnénk neki, hogy a miniszterelnök leereszkedett az ellenzéki lapokhoz, szaladjunk végig azon, milyen problémák akadnak ezzel az esettel kapcsolatban. Egyrészt már önmaga a nőnapi gesztus. Egyfajta ajándék volt ez az interjú, ajándék volt a miniszterelnök teste és szelleme a női újságíróknak, akik szépen mutatnak így a miniszterelnök portfóliójában, mondván, lám csak, azért szóba áll ő ellenzéki lapok munkatársaival is. Megtisztelte magával ezeket az újságírókat és lapjaikat Orbán. De egyben demonstrált is: interjút adott, de az ő feltételeivel. Kizárólag nőnapon, kizárólag nőknek, kizárólag akkor, ha ő is úgy akarja.
Csakhogy nőnapi ajándékként ez leginkább megalázó a kérdéses újságírókra nézve, hiszen legyenek bármilyen felkészültek, tehetségesek, rátermettek, nem képességeik, hanem pusztán női mivoltuk okán juthattak be ezen az ünnepélyes napon a miniszterelnök magánszférájába. Ebből a szempontból épp ugyanazon a szinten találhatóak a miniszterelnök piramisában, mint a konyhán dolgozó asszonyok: munkájukat ezen az egy napon ismeri el a miniszterelnök, és akkor is csak nemükből kifolyólag.
A konyhán etetik őt, mert különben „éhen halna”, a sajtó nőmunkatársai meg kérdezhetnek tőle, csak hogy bemutassák, azért ő szóba áll az ellenzéki sajtóval is. Eszközei ebben a játékban Orbánnak a nők, akikkel eljátsszatja azt a szerepet, amellyel saját személyi kultuszát (igen, a zsebre tett kezű, kedélyes urat, aki leereszkedik az asszonyszemélyek közé) építheti tovább. Ennél fontosabb azonban mindaz, amit a sajtó jelenkori állapotáról mesél nekünk Orbán gesztusa.
Ezzel az interjúval ugyanis egy olyan, egyébként teljesen természetes dologból, mint amilyen egy miniszterelnök találkozója az ellenzéki újságírókkal, ő eseményt generált. Erőt demonstrált, kifejezve azt, hogy újságíró vele csak és kizárólag akkor beszélhet, ha ő a becses személyét felkínálja neki.”