Orbán Viktor, a becses nőnapi ajándék

„A miniszterelnök interjút adott. Nagy szó ez, főleg, mivel nem erre vagyunk szocializálva, a péntek reggeli szeánszokon kívül legfeljebb konzerv-interjúkat láthatunk manapság Orbántól, azok is a saját akolba terelt lapokban jelennek meg, központi felügyelettel.

Node majd most! Március 7-én, vagyis egy nappal az ominózus interjú előtt értesítették néhány lap újságíróját, hogy a miniszterelnök várja őket. Kizárólag nőket, nőnap alkalmából. Hogy aztán körbevezesse őket a Karmelita kolostor felújított épületében, megkínálja őket teával, zsebre vágott kézzel mutogassa a látnivalókat, válaszoljon néhány kérdésre, a végén pedig jött a kötelező, kezekbe biggyesztett virág is (nárcisz helyett tulipán, fő a változatosság).

Mielőtt nagyon örülnénk neki, hogy a miniszterelnök leereszkedett az ellenzéki lapokhoz, szaladjunk végig azon, milyen problémák akadnak ezzel az esettel kapcsolatban. Egyrészt már önmaga a nőnapi gesztus. Egyfajta ajándék volt ez az interjú, ajándék volt a miniszterelnök teste és szelleme a női újságíróknak, akik szépen mutatnak így a miniszterelnök portfóliójában, mondván, lám csak, azért szóba áll ő ellenzéki lapok munkatársaival is. Megtisztelte magával ezeket az újságírókat és lapjaikat Orbán. De egyben demonstrált is: interjút adott, de az ő feltételeivel. Kizárólag nőnapon, kizárólag nőknek, kizárólag akkor, ha ő is úgy akarja.

Csakhogy nőnapi ajándékként ez leginkább megalázó a kérdéses újságírókra nézve, hiszen legyenek bármilyen felkészültek, tehetségesek, rátermettek, nem képességeik, hanem pusztán női mivoltuk okán juthattak be ezen az ünnepélyes napon a miniszterelnök magánszférájába. Ebből a szempontból épp ugyanazon a szinten találhatóak a miniszterelnök piramisában, mint a konyhán dolgozó asszonyok: munkájukat ezen az egy napon ismeri el a miniszterelnök, és akkor is csak nemükből kifolyólag.

A konyhán etetik őt, mert különben „éhen halna”, a sajtó nőmunkatársai meg kérdezhetnek tőle, csak hogy bemutassák, azért ő szóba áll az ellenzéki sajtóval is. Eszközei ebben a játékban Orbánnak a nők, akikkel eljátsszatja azt a szerepet, amellyel saját személyi kultuszát (igen, a zsebre tett kezű, kedélyes urat, aki leereszkedik az asszonyszemélyek közé) építheti tovább. Ennél fontosabb azonban mindaz, amit a sajtó jelenkori állapotáról mesél nekünk Orbán gesztusa.

Ezzel az interjúval ugyanis egy olyan, egyébként teljesen természetes dologból, mint amilyen egy miniszterelnök találkozója az ellenzéki újságírókkal, ő eseményt generált. Erőt demonstrált, kifejezve azt, hogy újságíró vele csak és kizárólag akkor beszélhet, ha ő a becses személyét felkínálja neki.”