A kereszténység új korszaka kezdődik – és szép lesz, úgy hiszem

„A migrációs válságban szembesültünk a végletes gondolkodással. Sokáig nácinak számított, aki egyáltalán felvetni merészelte, hogy Európa nem fogadhat be mindenkit és a határok védtelensége káoszt okoz. Már megváltozott az európai közhangulat, s radikálisan csökkent az érkezők száma is. A migrációs válság humanitárius, esetleg gazdasági kérdés vagy inkább civilizációnk jövőjét meghatározó ügy?

Elsőként a gazdasági szükségszerűséget vetném el. Angela Merkel német kancellár sokat hangoztatott érve, miszerint a német üzemeknek van munkáskezekre szükségük, egészen egyszerűen aberráció. Egy ember nem pusztán kéz, sokkal inkább gondolkodásmód, kultúra, hagyomány. Franciaország az 1970 és 1974 között hatalmon lévő Georges Pompidou elnöksége idején hibázott, amikor úgy döntött, hogy a munkaerőhiány miatt észak-afrikai munkások millióit hívja meg.

Utána az új morális minimum a családegyesítés lett, ami csak fokozta a problémákat. Úgy kellett volna eljárnunk, mint a svájciak tették, akik a tömeges bevándorlás elkerülésére inkább növelték a helyi munkások bérét. A migráció egyszerre szolidaritási kérdés és fenyegetés civilizációnknak, amennyiben ez a folyamat nagyszámú muzulmánt érint. Ez az ellentmondás tragikussá teszi az egész ügyet, és éppen e tragikusság miatt minden országnak magának kell választ adnia – nem európai direktíváknak kell engedelmeskedni. Az érkezők száma valószínűleg csökken, ha abbahagyjuk a bátorításukat, ám minden felmérés a migráció folytatódását jelzi. Ezért komolyan kell gondolkodnunk az egész folyamatról.

A 2015-2016-os migrációs válság egy mély európai törésvonalra is rámutatott. Közép-európai szemmel a nyugatiak az önfelszámolás útjára léptek a nyitott kapuk politikájával; a nyugat-európaiak viszont nem értették, a visegrádi államok miért mondanak nemet a korlátozott befogadásra. Mivel magyarázza az azóta is fennálló ellentétet?

A történelemből fakadó, ugyanakkor ma is élő okok miatt Közép-Európa népei a nyugat-európaiaknál nagyobb jelentőséget tulajdonítanak a patriotizmusnak – utóbbiak körében a kozmopolitizmus és a multikulturalizmus sokkal elterjedtebb. Mivel a migrációs válság egy tragédia, amely a szolidaritási morált állítja szembe a haza és a kultúra szeretetével, az adott állam történelme dönti el, a befogadás vagy az elutasítás felé billen-e a mérleg.

Magyarországon sokan úgy gondolják, hogy Franciaország termékenységi rátája a bevándorlók miatt viszonylag magas, és az ország hamarosan muszlim többségű, vagy legalábbis a korábbitól jelentősen eltérő arculatú lesz. Megalapozottak ezek az állítások?

A francia termékenység részben valóban a bevándorlással áll összefüggésben, de a számokat nem tudjuk, lévén, hogy az ilyen típusú számbavétel tilos – mindenesetre a születések száma nálunk is csökken. Kétségtelen tény, hogy vannak muzulmán többségű területek Franciaországban. Tudja, fel kell vállalnunk elődeink hibáit: ezek az emberek azért vannak itt, mert annak idején a francia baloldal elkövette azt az ostobaságot, hogy gyarmatosította Észak-Afrikát. A teljes képhez azt is hozzá kell tenni, hogy számos muzulmán vallású polgártársunk tökéletesen integrálódott. Egyes demográfusok ezzel együtt úgy gondolják, hogy társadalmuk a szétrobbanás előtt áll, de én nem vagyok ennyire pesszimista – igaz, nincs minden szükséges adat a birtokomban.”