Brexit-tragikomédia

„A brit társulatnak van egy jelenete a Gyalog galopp című filmben, amelyben a lovagok a trójai faló mintájára egy fanyulat küldenek be ajándékként a francia várba. Az árokban ülve egyikük ecseteli, hogy éjszaka kitörnek majd a nyúlból az alvó ellenségre, és mikor Arthur király szemére veti, hogy a nyúl bent van a várban, ők meg kint, a válasz annyi: erről az apróságról megfeledkeztem. Valahogy így voltak ezzel a brit politikusok is, mert csak arról beszéltek, mi lesz, ha már kint lesznek az Európai Unióból, de arról az apróságról megfeledkeztek, hogyan fognak eljutni odáig.

Theresa May leszögezte, nem halasztják a Brexit március 29-i időpontját, most mégis elismerte, hogy elképzelhető némi csúszás. Leszögezte azt is, nem lehet új népszavazás, mert az emberek döntöttek. Talán ez is megváltozik majd? Mennyi idő után lehet ugyanarról a témáról újra szavazni? A kérdésekre nincsenek egyértelmű válaszok. May valószínűleg már csak azért ragaszkodik a miniszterelnöki székhez, mert tart tőle, hogy ellenkező esetben a kemény Brexit hívei közül kerülne valaki a kormányrúdhoz. És hogy miért ekkora ügy ez az egész Brexit? Észak-Írország és Írország között visszaállhat a szigorú határellenőrzés, mert itt húzódna az Egyesült Királyság és az unió közötti határ, és ez visszavetné azt a békefolyamatot, amit nagyban segített a határ »ellágyítása«. Kiújulhatnak az ír problémák, végső esetben Észak-Írország elszakadása is szóba kerülhet, és ezzel egy időben a skót függetlenségi hangok is erősödnek.

A britek döntését persze tiszteletben kell tartani, de nem lehet nem észrevenni a komikus elemeket és azokat a tragédiákat, amiket Brexit a országos szinten és egyénenként is okozhat. Elég csak például arra a virágkereskedőre gondolni, aki a BBC-nek elmondta, hogy a Brexit mellett szavazott, majd rájött, hogy valószínűleg ez csődbe viszi majd a vállalkozását. Bízzunk benne, hogy bármi is lesz a vége a Brexit-színdarabnak, a brit emberek végül jól jönnek majd ki belőle. Mert túl komédián, túl politikán és »túl zenén, túl sip-dobon, riadó kürtön át«, nehogy végül egy ország énekelje a »vértanúk dalát«.”