Magát a bazilikát is minimalista módon újította fel a rend, de ez nem azt jelenti, hogy levertek mindent, ami a későromán-gótikus stílusra emlékeztet, hanem kiegészítették a meglévő értékeket John Pawson irányításával. Ha valami, hát
ez lehetne a példa arra, hogyan lehet a régi megőrzésével úgy újat teremteni, hogy a korábbi sem sérül,
hanem a modern technika révén lesz még nyilvánvalóbb a jelentősége.
A bazilika ezt megelőző felújítására a 19. század végén került sor, és az 1800-as évek második felének historizáló, szabadon átalakító, befestő, néha már giccsre hajazó szemlélete nagy általánosságban nem tett jót azoknak az épületeknek, amelyeket ekkor renováltak - ez alól a pannonhalmi templom sem kivétel. A Pawson-féle átalakítás mindent meghagyott, amit a 19. század előtt alkottak és a nagyjából 140 évvel ezelőtti felújításból is csak annyit vett el, amennyi már annak idején is sok volt.
Felesleges elveszni a részletekben, gyönyörű az egész. Elsőre valahol disszonánsnak hathat, hogy a kortárs jazzfesztiváltól kezdve a gyógynövény héten át mennyi rendezvénynek helyet biztosít az apátság, de talán nem létezik Magyarországon még egy olyan 4000 fős település, amit hasonlóan nívós lehetőségekkel „látnak el”.