Amit meg akartam csinálni, mindent megcsináltam

„Pár héttel ezelőtt azt mondta a francia rádióban, »még mindig azt hiszem, hogy a világ megváltoztatható«. Követi a magyarországi híreket?

Hát hogyne, magyar vagyok.

És tud bizakodó lenni?

Ha az ember felhagy a reménnyel, akkor akassza föl magát. Semmilyen más megoldás nincs, kell hinni abban, hogy az emberek alapvetően normálisak.

Mit kezd azzal a dühvel, amit olyankor érez, amikor olvassa a híreket?

Düh milyen alapon lehetne bennem? Inkább szomorúság, hogy hogy jutottunk el idáig. Őszintén: én sokkal jobban szeretnék Magyarországon élni, Magyarországon dolgozni, és ez az ország még mindig a hazám. Ennyi. Hiszek az új generációban, hiszek abban, hogy az emberek még egyszer ugyanazt a hibát nem követik el.

Az elmúlt negyven évben volt olyan pillanat vagy időszak, amikor úgy érezte, jó irányba mennek a dolgok?

Volt negyven évem, ami az úgynevezett szocializmusban telt el, az nem volt egy leányálom. Azután jött húsz év, amikor hálistennek az ember nem foglalkozott politikával. Nem kellett foglalkozni vele. Négyévente elmentél választani, és ennyi volt a dolgod, mert valójában a dolgok működtek. Lassan-lassan, döcögve, dadogva kialakult egyfajta demokrácia, egyfajta normális élet. Csak a munkámmal foglalkoztam, csak néztem, hogyan zajlik az élet, és nem voltam politikailag semmilyen módon aktív. Aztán egyszer csak jött valami, ami kicsit megborzongatta az embert.”