Szellem proletárjai, nem lesztek ti szabadok soha a büdös életben!

„Gábor György (aki véletlenül az MTA Filozófiai Kutatóintézetének tudományos főmunkatársa) hosszan idézi, majd egy elsőéves szabadbölcsész megkérdőjelezhetetlen és mindentudó vehemenciájával kommentálja a Petőfi Irodalmi Múzeum új igazgatójával készült Népszava-interjút.

»Ennek az embernek gőze sincs arról, mi az irodalom« - írja Gábor György (továbbiakban: Gábor Gábor).  Majd így folytatja: »gőze sincs arról, miként dolgozik egy író (képzőművész, zeneszerző, rendező stb), ez az alak a giccsgyártókról tud, hiszen azok szeme előtt lebeg a célba vett közönség. Aztán például jó lenne tudni, kikre kellett volna gondolnia a cseh születésű, németül író, zsidó Franz Kafkának, hogy elnyerje Demeter Szilárd támogatását? A csehekre? A németekre? A zsidókra? Demeter Szilárd írói modellje tehát az, aki a magyar olvasóra gondol. Lehetőleg egy olvasóra, s ha neki tetszik a mű, akkor jó íróról van szó.«

Most teszek egyetlen, egyben megengedő posztmodern gesztust (amit egyébként a Talmud-hagyományból emelt át ez a szétbomlott és iránytalan nyilvánosság) és kommentálom Gábor Gábor kommentárját.

A »rejtőzködő« életmódot folytató Kafkát ugye ezer százalék, hogy kiemelte volna bármelyik állami irodalmi pénztröszt, biztos erre is vágyott, ez volt személyének lényege, és persze azért is írt (nem a »weltvertrauen« elvesztésének okozta kényszerből, a fokozatosan mindent felőrlő, a lényének teljességére kiható bizonytalansággal szembeni küzdelemből), hogy ropogós kis sajtostallérokat kapjon érte. Mindössze ennyit sikerül elképzelni egy nagy író egzisztenciájáról? Biztos, hogy Demeter Szilárd az, aki semmit nem tud az irodalomról? Persze ősi szükségszerűség, hogy az önmagát örökletesen, teljesítmény nélkül kiváltságosnak tartó, szellemi újburzsoáziát (a saját fogalmaikkal jelölhetőek meg a legpontosabban, mert ők valóban "azok", hiszen kínosan ügyelnek a termelési viszonyok kialakítására és megszilárdítására, a termelőerők gyors fejlődésére) a megkérdőjelezhetetlennek vélt magaslatokba emeljünk azért, hogy távolságot, mélyperspektívát adjunk nekik a véres-verejtékes emberi élettől, hogy biztos pozícióból főpaposkodhassanak felettünk, őrizzék a szakma, a morál lángját, amit elhozott közénk az égi titán, hogy »ezek« gyakorolhassák a legősibb foglalkozást: a felesleges értelmiségit.

Ezek vagytok ti, élettelen, odaszáradt lusta guanók, nem teremtők és végképp nem szellemi lények, hanem a mammon, a matéria nyekegő kasparhauserjei, egyszerű helóták, gránátnyomásos bolyongók. Nem lesztek ti szabadok soha a büdös életben, hiába demózzátok a libertit, mert a szellem traktorosai, a weltseele proletárjai vagytok, és ennyi, semmi többre nem szólított titeket senki.”