Genderedik

„Szilveszter előtt ért el a hír, hogy az Európai Parlament genderszótárt adott ki fordítóinak, hogy megszabadítsa őket a hímsovén – pl. chairman – kifejezések tolmácsolása okozta gondoktól.

Elképzelem, micsoda megerőltető munka lehetett gendersemleges szavakat fabrikálni az eleve három nemet megkülönböztető nyelveken, s eszembe jut a mi »foltos nyakorjánunk« (zsiráf), mert hát nyelvújítás mifelénk is volt. Csak éppen nálunk nem parlament döntött.

Akadémiai talajon, nyelvtudósok hatáskörébe tartozik a nyelvhasználat minden kérdése, hogy a nyelvújítás szerves legyen, a »nyelvi jogállamiságnak« megfelelő, hogy az europarlamenti képviselők is értsék. Mert tetszik, nem tetszik, minden nyelvnek megvannak a maga törvényszerűségei, amelyeket megerőszakolni akkor sem kifizetődő, ha az ilyen cselekmény ellen nem indul világraszóló #MeToo mozgalom.

Mert ugye a józan paraszti ész nem médiaesemény. Gondolom, jól megfizették a szótárírókat, s az OLAF soha nem fogja vizsgálni, felülbírálni, jogszerűen, a szabályok betartásával és értelmesen költötték-e közös adógarasainkat a közkasszából a projekt kitalálói. Hogy kócos szőke, nemüket utáló asszonyságok vagy furcsán fésülködő, harsogó hangerővel dübörgő, nemüket megunt uracsok voltak-e kútfői az ötletnek, szinte mindegy.”