Az MTA kutatóhálózatának tervezett átalakításáról

„Alapvetés

1. Bármilyen átalakítás csak az MTA vezetésével konzultálva és a Közgyűlés egyetértésével képzelhető el. Az alapkutatások irányultságát tekintve szigorúan csak tudományos kontroll fogadható el, a kutatói szabadság megtartásával. A források odaítélését szakmai testületek döntsék el.

2. A hálózat tudományos-szakmai autonómiáját tiszteletben kell tartani, a többségi vezetés mindenképpen a tudományos-kutatói szférából kell, hogy kikerüljön. A működő külföldi példákat (pl. a Max Planck Társaság vagy a francia CNRS) követve a kormányzati képviselet súlya nem lehet többségi: maximum 20%. Itt megjegyezzük, hogy az akadémiai kutatóhálózatot felügyelő Akadémiai Kutatóintézetek Tanácsában a kormány képviselői ma is jelen vannak: a 15 fős tanácsba a kormány 3 főt delegálhat.

3. Ahogyan azt az összes nemzetközi példa alátámasztja, az innováció alapvetően nem a kutatói közösség, hanem a vállalati-üzleti szféra feladata. Magyarországon azonban hiányoznak azok a vállalatok, amelyek az innovációs láncban aktív szerepet képesek vállalni, és hiányzik a megfelelő mennyiségű szabad tőke is.

4. Az akadémiai intézetek kutatási, publikációs mutatói régiós viszonylatban kimagaslóak és megfelelnek a nemzetközi színvonalnak ; az innovációs célok elérése nem a kutatóhálózat átalakításán múlik.

5. Az innovációhoz a kutatóintézeti hálózat akkor járulhat jobban hozzá, ha ennek feltételeit a kormányzat megteremti. Az alapkutatás eredményeinek szabadalmaztatásához, és a spin-off cégek létrehozásához a nemzetközi legjobb gyakorlatra építve intézményi hátteret kell biztosítani (pl. Max Planck Innovation Office), amely ebben szakszerű jogi és adminisztratív segítséget nyújt a felfedező és alkalmazott kutatásokat végző akadémiai és egyetemi kutatócsoportoknak.

6. A szellemi tulajdon nem mérhető kizárólagosan szabadalmakkal, hiszen a szerzői jog alá tartozó alkotások is részét képezik. A szabadalmak jelentős része soha nem valósul meg, tehát ezek puszta száma sem függ össze közvetlen módon a gazdasági hasznosulással, ráadásul sok esetben az innováció nem szabadalomhoz köthetően jön létre.

7. Az alapkutatásnak alapvető szerepe van a kutatóképzésben és új technikák meghonosításában. A megfelelően támogatott alapkutatás nélkül csak tovább fog nőni az innováció terén is a lemaradásunk.

8. A tudományos alapkutatás – beleértve a humán- és társadalomtudományokat – megszüntetése vagy forrásaik elvonása jól kimutatható és mérhető, visszafordíthatatlan értékvesztést jelent a nemzeti kultúra számára. Az akadémiai kutatóhálózatban a jelenlegi humán tudományos műhelyek kiemelt tudományos és kulturális értéket jelentenek, még akkor is, ha ez üzleti alapon nem értelmezhető.

Javasolt lépések

1. A költségvetésben rögzített alaptámogatást az MTA-nak feltétel nélkül teljes egészében át kell adni, és a jövőben is biztosítani szükséges.

2. Az ITM hozza nyilvánosságra és bocsássa a tudományos közösség rendelkezésére a kutatóhálózat átszervezésével kapcsolatos koncepcióját, illetve annak hatástanulmányát. Enélkül nem képzelhető el a tudományos közösség bizalmának helyreállítása, és támogatásának megnyerése bármilyen átalakításhoz.

3. A bizalom helyreállításának érdekében a Minisztérium és a vele kapcsolatban álló szereplők tartózkodjanak az olyan, szakmailag teljesen megalapozatlan kijelentések közzétételétől, amelyek egyoldalú és a célra alkalmatlan mutatók (pl. szabadalmak száma) előtérbe helyezésével a közhangulatot kívánják befolyásolni. A kommunikáció szorítkozzon a szakmailag megalapozott és kiegyensúlyozott elemzésekre. Ebből a szempontból az ITM által készített “A hazai KFI rendszer finanszírozási és intézményrendszerének az átalakítása” című , 2019. január 17-i keltezésű prezentációban található adatok elfogadható, bár egyoldalú és kiegészítendő kiindulási pontot jelentenek.

4. A jelenlegi akadémiai kutatóintézeti struktúrához illesztve jöjjenek létre olyan intézmények, amelyek a legjobb nemzetközi gyakorlatokra támaszkodva segítenek az alapkutatási eredmények innovációs eredményekre váltásában (ahol az egyik lehetséges minta lehet a Max Planck Innovation Office). Ennek kidolgozása a kormány feladata az Akadémia vezetőivel egyeztetve.

5. A nemzeti kutatási alapprogramok (OTKA) struktúráját megőrizve, forrásait jelentősen növelni szükséges, hogy az alapkutatások a K+F kiadások arányaiban legalább a mintának tekintett országok szintjét elérjék. A kiválósági kutatások előtérbe helyezése ugyanis nem szorítkozhat a Lendület-programra, mert nem marad utánpótlás, új ötletek, lehetőségek, azaz olyan független és pezsgő tudományos közeg, amelyből a kiválósági kutatások következő generációja kiemelkedhet.

6. Elengedhetetlen garantálni a kiválósági kutatások esetén a hosszú távú perspektívát és a finanszírozási keretrendszer stabilitását (Lendület, Lendület intézményi beépülés, NKFIH „Élvonal” pályázat). A kiváló, ERC-pályázat elnyerésére is esélyes kutatók számára olyan jövőképet szükséges biztosítani, amiért érdemes hazajönni, illetve itthon maradni.

7. Helyesnek tartjuk, hogy a kormány kiemelten akar támogatni stratégiailag fontos területeket, azonban ezekhez további források biztosítása szükséges. A meglévő intézményi keretek (NKFIH) teljesen adekvátak ehhez, amint ezt a Mesterséges Intelligencia Nemzeti Program, a Nemzeti Agykutatási Program, illetve a Nemzeti Kvantumtechnológiai Program példája is mutatja.

8. Az innováció serkentésének egyik javasolt eszköze egy, a kkv-k, az akadémiai kutatóhálózat és az egyetemek együttműködésére célzott pályázati alapú finanszírozási rendszer, a tudományos és az üzleti szféra közös szakmai kontrolljával, az ITM által is előirányzott plusz forrásokra alapozva .

9. Kutatás és innováció terén a beszerzések (beruházás, fogyóeszköz, utazások, kutatói meghívások, konferenciaszervezéssel kapcsolatos tételek) jelenlegi folyamatának jelentős egyszerűsítése szükséges a nemzetközi versenyképesség érdekében (pl. közbeszerzés csak EU-s értékhatár felett).”