Gének, azok a fránya gének

61 évvel ezelőtt Brüsszelben világkiállítást tartottak. A kiállítás egyik látványossága az ún. emberi állatkert (human zoo) volt, ahol a belga gyarmatról származó kongói bennszülötteket csodálhattak meg a látogatók. A kiállított néger családokat „eredeti” környezetükben igyekezetek bemutatni, pont úgy, ahogy az igazi állatkertben. A bambuszkerítéssel körbevett kongóiak fűszoknyában üldögéltek a kunyhók előtt, miközben a nagyérdemű közönség elvonult előttük.

Sőt, ha valaki a nyugati politikusok, véleményformálók nyilatkozatait olvassa, az a benyomása támadhat, hogy a faji gondolat nem hogy eltűnt, hanem épp most tér vissza teljes erővel a nyugati világban. Néhány évtizednyi szünet után a nyugati vezetők ismét felfedezik a fajelméletet, csak most fordított a szereposztás: a színes bőrű bevándorlók születési előjogairól értekeznek, míg a fehér embert másodrendű szerepre kárhoztatják. Nézzünk pár kijelentést az elmúlt napokból.

»Úgy gondolom, hogy valóban aggódnunk kell azon kormányok miatt, amelyek azt bátorítják, hogy több gyermeket vállaljunk. Az egyik oka ennek természetesen az, hogy nem tud eltartani hétmilliárd embert a Föld, és a század közepére hárommilliárddal többen leszünk, a század végére pedig 11-12 milliárdan leszünk vagy akár még többen, mivel nagyon magas a születési ráta főleg a szub-szaharai országokban, ahol az átlag 4-5 gyermek, szemben a fejlett országok kettő alatti átlagával.«

Persze a gyarmattartó gőg azért nem tűnt el teljesen. Mint az átszoktatott balkezes, mikor jobb kézzel kap a boruló pohár után, úgy néha egy-egy őszinte mondat is előtör a nyugati vezetőkből. Február harmadikán Maarten Feteris, a holland Legfelsőbb Bíróság elnöke egy közszolgálati televízónak nyilatkozva leszögezte: »…Lengyelország vagy Magyarország még nem olyan régóta demokratikus országok, ezért nem rendelkeznek demokratikus emlékezettel, míg Hollandiának már a génjeiben van a jogállam.«

A génjeiben. Értem. Nincs is több kérdésem.”