A környezetem nem tekint betegnek azért, mert napi tizenkét–tizenhat órát dolgozom.
„Hiába tudom már egy jó ideje, hogy amiben vagyok, az nem jó, nem egészséges, a környezetem nem tekint betegnek azért, mert napi tizenkét–tizenhat órát dolgozom. A közvélekedés szerint egy vezető, pláne egy start-up vállalkozás alapító-irányítója esetén, ez a normális.
Ráadásul itt van ez a cuki kis eufemizmus, hogy »azért dolgozom annyit, mert szeretem a munkámat«… mint, amikor az alkoholbetegre mondjuk, hogy »szereti az italt«. Persze, nagyon szeretem a munkámat. Imádom. Semmi mást nem csinálnék szívesebben, jó vagyok benne, mégis az a helyzet, hogy lassan húsz éve dolgozom ennyit.
Eleinte vitt a lendület és a bizonyítási vágy, utána, amikor megszületett a gyerek, hirtelen azt éreztem, hogy azt az időt is kompenzálnom kell, amit vele töltök, hogy aztán most, amikor a gyerek nagyobb, én meg a magam ura vagyok, és nincs főnököm, aki beossza az időmet, minden korábbinál többet dolgozzam.”
A Telexnek több olyan munkatárs is nyilatkozott, aki nem végzett politikai munkát, mégis távoznia kellett, pedig a Tiszára szavazott.
Ahogy többször elmondtam, erősen torzítóak a nominális GDP összehasonlítasok.
Mi is ráfizethetünk a politikusok fizetéscsökkentésére, még a vegyes Tisza-csapatéra is.
Mint minden rendszer, ez is úgy indul el most hódító útjára, hogy lendületesen hangsúlyozza, hogy ő „más”, hogy ő majd megmutatja, hogy lehet más a politika.
„Facebook-posztok helyett várjuk a valódi kormányzati munka megkezdését” – fogalmaz a frakció.
Ez mind szép és jó, de nem inkább a svédországi Helsingborgban, a NATO-tagországok külügyminiszteri találkozóján elhangzottakról kellene tájékoztatnia a nagyérdeműt?
A Vörösök három legszebb góljában is fontos szerepet vállalt.
Kátai-Németh Vilmos azt írta, mostantól ismét szabadon fogadhatnak el támogatásokat az intézmények, de természetesen nyilvántartásba kell venniük azokat, hogy ne történhessenek visszaélések.
