Az Egyház nem emberek által alapított egyesület, amelynek struktúrájáról a tagok kedvük szerint szavazhatnának, hanem isteni eredetű.
„Az Egyház Jézus Krisztusban az üdvösség egyetemes szentsége (Kat. 776). Az Egyház fénye nem önmagából való, hiszen Krisztus fénye ragyog fel orcáján. Ez azonban csak abban az esetben történik meg, ha nem valamiféle többséghez, nem a korszellemhez, hanem a Jézus Krisztusban kinyilvánított igazsághoz igazodik, hiszen Krisztus a katolikus egyházra bízta a kegyelem és igazság teljességét (Kat. 819): maga Jézus van jelen az egyház szentségeiben.
Az Egyház nem emberek által alapított egyesület, amelynek struktúrájáról a tagok kedvük szerint szavazhatnának, hanem isteni eredetű. »Maga Krisztus a szolgálat forrása az Egyházban. A szolgálatot ő alapította, tekintélyt és küldetést, irányítást és célt adott neki« (Kat. 874). Máig érvényes az apostol figyelmeztetése: »De még ha mi, vagy akár az égből egy angyal hirdetne is nektek más evangéliumot, mint amit hirdettünk nektek, kivetett legyen!« (Gal 1,8) A hit átadása elválaszthatatlan a hit követeinek hitelességétől. E követek azonban egyes esetekben cserben hagyták a rájuk bízottakat, elbizonytalanították őket, hitükben súlyos károkat okoztak. Rájuk az Írásnak azok a szavai állnak, melyek szerint egyes emberek nem viselik el az egészséges tanítást, hanem saját, füleiknek tetszőbb kívánságaikhoz igazodnak (vö. 2Tim 4,3–4).
Az Egyház tanítóhivatalának az a feladata, hogy »népét az eltévelyedésektől és fogyatkozásoktól oltalmazza,… hogy az az igaz hitet tévedések nélkül tudja vallani” (Kat. 890). Ez legfőképp a hét szentségre áll. A szent eucharisztia „az egész keresztény élet forrása és csúcsa« (Kat. 1324). Az eucharisztikus áldozat, amelyben Krisztus bevon minket saját keresztáldozatába, a Krisztussal való bensőséges egyesülésre irányul (Kat. 1382). Ezért figyelmeztet bennünket a Szentírás a szentáldozás vételével kapcsolatban: »Aki tehát méltatlanul eszi a kenyeret, vagy issza az Úr kelyhét, vétkezik az Úr teste és vére ellen.« (1Kor 11,27) És »annak, aki súlyos bűn tudatában van, meg kell gyónnia, mielőtt a szentáldozáshoz járul.« (Kat. 1385) A szentség belső logikájából következik tehát, hogy akiknek Isten előtt kötött házassága érvényes, ám elválván anyakönyvvezető előtt életüket mással kötötték össze, azok nem vehetik magukhoz gyümölcsözően az eucharisztiát (Kat. 1457), mert nem válik üdvösségükre, lévén hogy a katolikus hittel és az Egyházzal nincsenek teljesen összhangban, hasonlóan azokhoz, akik nincsenek megfelelően felkészülve. Erre felhívni az emberek figyelmét megfelel az irgalmasság lelki cselekedeteinek. (...)
Felhívás
Mint az Úr szőlőjében dolgozó szőlőművesek mindannyian felelősek vagyunk azért, hogy ezekre az alapigazságokra felhívjuk a figyelmet az által, hogy ragaszkodunk ahhoz, amit mi magunk is kaptunk. Bátorítani szeretnénk arra, hogy határozottan járjunk Jézus Krisztus útján, hogy parancsainak követése révén elnyerjük az örök életet (Kat. 2075).
Kérjük az Urat, adja meg, hogy felismerjük, mily nagy a katolikus hit ajándéka, amely révén feltárul az örök életre vezető kapu. »Mert aki szégyell engem és az én igéimet ebben a házasságtörő és bűnös korban, az Emberfia is szégyellni fogja azt, amikor eljön Atyjának dicsőségében a szent angyalokkal.« (Mk 8,38) Ezért akarjuk erősíteni a hitet az igazság megvallása által, aki maga Jézus Krisztus.
Amikor Pál, Jézus Krisztus apostola az ő harcostársának és követőjének, Timóteusnak a következőket adja útravalóul, akkor pont mi, püspökök és papok vagyunk megszólítva: »Kérve kérlek Isten színe előtt, és Krisztus Jézus előtt, aki ítélni fog élőket és holtakat, az ő eljövetele és uralma által: hirdesd az igét, állj elő vele, akár alkalmas, akár alkalmatlan! Feddj, ints, buzdíts minden türelemmel és tudománnyal. Lesz ugyanis idő, amikor az emberek nem viselik el az egészséges tanítást, hanem saját kívánságaik szerint seregszámra szereznek maguknak tanítókat, mert viszket a fülük; elfordítják fülüket az igazságtól, és átadják magukat a meséknek. Te vigyázz mindenre, viseld el a szenvedéseket, végezd az evangélista dolgát, töltsd be szolgálatodat.« (2Tim 4,1–5)
Mária, Isten anyja könyörgésére adassék meg nekünk az a kegyelem, hogy Jézus Krisztus igazságának megvallásában ingadozás nélkül megmaradjunk!
Hitben és imádságban egy veletek
Gerhard Müller bíboros,
a Hittani Kongregáció egykori prefektusa 2012 és 2017 között
Magyar Péter a korábbi baloldali elit által használt kommunikációs stílusra állt át, vélhetően azt remélve, hogy ez majd kihúzza a pártot a gödörből. Ez azonban egy kétélű fegyver.
Ez a dolog már eldőlt, a mi dolgunk az lenne, hogy tovább díszítsük, tovább tökéletesítsük. Erre elb***uk az egészet.
Mindig szigorúan akkor és ott válnak harcos gyermekvédőkké, amikor és ahol annak politikai konjunktúrája van. Francesca Rivafinoli írása.
Még a végén árnyalódna a „mindenki azt mérte, hogy” közhangulat.
1969-ben megkérdezték egy Vietnámban szolgáló amerikai katonától, hogy mit üzen az ötven évvel később élő amerikaiaknak.
Hogy kik? Hát a Z-generáció. Azok, akik eltörölnék a múltunkat, a hagyományainkat, a történelmünket, az irodalmunkat, eltörölnének mindent.
Az sem derült ki, hogy a visszaküldöttek között mennyi az „anyázás”? Vagy mennyi a pornograf rajzokkal díszített?
A mámorító lüktetése a létezésnek és nem létezésnek, ez maga az Isten.
Beszéde végén a nagy világnyelveken áldott karácsonyt kívánt, majd latinul Urbi et Orbi áldását adta Rómára és a világra.
