„Excellenciás uram!
Tegnap reggel, egy átvirrasztott, nehéz éjszaka után arra az elhatározásra jutottam, hogy delegációt alakítok, s néhány barátommal Hollandiába utazunk megvizsgálni a holland jogállam és demokrácia állapotát. Ebben kérem az ön segítségét. Jómagam és delegációm tagjai nagyon komolyan aggódunk a holland jogállamiság és demokrácia miatt, s ezzel szoros összefüggésben elengedhetetlenül szükségesnek tartjuk, hogy megvizsgáljuk Judith Sargentini patella-, pupilla-, továbbá musculus masseter-reflexeit.
A legfőbb indok a következő: a holland alkotmány 120. cikkelye szerint a hollandiai bírók nem jogosultak (ismétlem: nem jogosultak!) a holland törvények, továbbá a nemzetközi szerződések alkotmányosságáról véleményt mondani és ítélkezni. Vagyis: a holland bírák függetlensége és hatásköre olyan sérelmet szenved el Hollandiában, amely egész egyszerűen összeegyeztethetetlen az európai értékrenddel és jogrenddel egyaránt. Arról nem is beszélve, hogy fenti alkotmányos rendelkezésből logikusan következik az is, miszerint Hollandiában egész egyszerűen nincs alkotmánybíróság. Ideje tehát feltenni a kérdést: miképpen nevezhető jogállamnak és demokráciának egy olyan ország, ahol nincs alkotmánybíróság? Miképpen lehet tagja az Európai Uniónak egy olyan ország, ahol ez megtörténhet?”