Új verzió, régi nóta

„Útban hazafelé arra gondoltam, elintézek pár hívást, hogy mire hazaérek, a családomon kívül mással ne kelljen már foglalkoznom. Kivettem kabátzsebemből a mobiltelefonom, és jóformán fel sem oldottam a képernyőzárat, amikor a velem szemben ülő, egyetemista korú fiatalember – mint aki valami undormányosat lát – szemforgatva felmordult.

– Atyaisten! O1G! Van még ilyen ember a földön?

Értetlenkedve néztem rá.

– Hogyan kérem?
– O1G. A telefonja! Orange! Az Orange egy gagyi. Senki nem használ már ilyet, csak az agyatlan birkák – harsogta tudálékos agresszióval.
– Senki? Úgy tudom, azért a többségnek ilyen van.

Alighogy ezt kimondtam, hirtelen mozdulattal előrehajolt, szemöldökét összeráncolta, és mutatóujját, akárcsak egy revolvert, felém irányította.

– Nono! Itt azért álljunk meg egy kicsit, narancsoskám! Még a kisiskolások is tisztában vannak az alapvető matematikai műveletekkel. Maguk még véletlenül sem a többség! Csak szerencsétlen, agyatlan flótások, akiket átver a gazdájuk! Újra és újra.
– Nézze – álltam neki gépiesen szabadkozni, mert hiszen senki nem szereti, ha rögvest idiótának titulálják. – Bevallom, nem vagyok szakértője a témának, de azért igyekszem mindig kellő odafigyeléssel átnézni a katalógusokat, és az így szerzett információk alapján dönteni. Legutóbb sem találtam semmi használhatót a konkurencia kínálatában. Én meg már öreg vagyok ahhoz, hogy beérjem jól csengő szlogenekkel, szépen renderelt képekkel, meg lehetséges prototípusok ígérgetésével. Így maradtam a régi márkánál.
– Tipikus! Maga beszél szlogenekről? Jobban teljesít, nem igaz? Röhej! Mennyit bír például a narancsos gagyijának az aksija?
– Kétségtelen, hogy bírhatna többet is.
– Na és akkor ott van az, hogy külön fizetnie kell a tartozékokért: a szilikonos tokért, a fülhallgató átalakítóért. Jelzem, a védőfóliát sem két fillérért adják. És akkor még nem is beszéltem arról, hogy folyamatosan kiesik az alsó kávából a fizikai gomb.
– Az enyémből még egyszer sem esett ki.
– És mi van az ingyenes alkalmazásokkal? A narancsos gagyikon kívül semmit nem enged a rendszer! Ez lenne a szabadság? Esetleg a birkák szabadsága!
– Nem azt mondtam, hogy minden tekintetben meg volnék vele elégedve, csak azt, hogy …
– Akkor mégis mire vár? Klasszikus narancsos gondolkodás: jó lesz ez a gagyi is. A lényeg, hogy maradhasson a langyos húgyban! 
– Tudja, mit! – mondtam neki ingerülten. – Inkább hagyjon békén!”