A Majdan szólhatott ugyan az ukrajnai lakosság egyik felének szabadságvágyáról vagy a nyugati orientációról, amit Janukovics igyekezett visszavetni, de a háttérben eközben régi és új, nyugati és keleti politikai-gazdasági érdekkörök csatározása folyt a valódi ukrajnai hatalomért és az ország vagyonáért.
És mivel Ukrajna eleve is elég gyenge lábakon állt, az erőforrások felett pedig viszonylag kevesen diszponáltak, ezért megérte kockáztatni. A spekulánsok így működnek: megéri mindenhova befektetni, aztán a veszteségeket majd leírják, de bármi elhozhatja a sikert. Mellesleg az ostoba monomániával emlegetett, egykori Soros-ösztöndíjazás is erről szólt a ’80-as évek végén. Teljesen világos tény: Soros töméntelen emberbe és intézménybe fektetett pénzt azzal az elgondolással, hogy majd eldől, ki lesz használható katona és ki nem a saját nyíltan és büszkén vállalt ideologikus, társadalomátformáló háborújában. És ahogy az elmúlt évtizedek mutatják, szerencsére ő is tévedett számtalan alkalommal.
A modern kori felfordulások, zavargások, valamint diktatúrák mögött egyaránt
gyakran állt stabil támaszként a nagytőke, avagy egy idegen hatalom.
Száz éve is így volt, a bolsevista kísérletnél: Lenin forradalom előtti hazaútjának német birodalmi politikai támogatása ma már nem összeesküvés-elmélet, hanem bizonyított tény. Hitler német nagyipar általi támogatottságát még emlegetni se kell, annyira közismert.