A csángó magyar közösségnek mit jelent a katolikus identitás, és ezen belül annak magyar nyelvű megélése?
Sajnos nehezen lehet leírni az ottani miliőt. A magyar nyelv és kultúra markánsan meghatározza az ott élők mindennapjait. Számukra ez nem csupán egy kulturális színfolt; a csángók határozottan úgy érzik, hogy részesei a magyar hagyományoknak. Nem csak arról van szó, hogy szeretnék életben tartani ezeket a sajátosságokat, értékeket, hanem azok valóban szerves részei a mindennapjaiknak. A népviseletet sem csak akkor hordják, amikor ünnepelnek valamit, és a táncaikat sem csak akkor táncolják, amikor elmennek egy fesztiválra. Manapság több helyi plébános is arra buzdítja az ott élőket, hogy a helyi ünnepeken is öltsék fel a népviseletüket. Az odalátogatók esetleg csak a felszínt látják, de az ott élők identitása igen mélyen gyökerezik. A csángók egyébként nem szeretik a skanzenlétet, azt, amikor arra kérik őket, hogy öltözzenek be, vagy beszéljenek úgy, ahogyan a kívülállók elvárják tőlük.
Jakubinyi György gyulafehérvári érsek egy 2015-ös, az Erdélyi Naplónak adott interjúban egy kérdésre válaszolva azt nyilatkozta, hogy visszafordíthatatlannak tartja a csángók elrománosodási folyamatát. A mai történelmi helyzetben, a tegnapi szentmise eufóriáján túl tekintve a magyar nyelvoktatás és az esetleges magyar nyelvű misézés már valóban gesztusértékű csupán, és csak lassítani tudja ezt a folyamatot?