Emlékezetpolitika

„A jobboldal ellen felhúzott történelmi csigaházba könnyű elsáncolni magukat, s kijelenteni, hogy nincs semmi baj, s amikor az új európai időszámítás elkezdődött, a fekete nullán Auschwitz állt. Van az egészben valami mélységes pesszimizmus, amelyben mintha a civilizációnk megszűnése iránti vágy is megbújna. Mintha túl az emlékezetpolitika viharain a »nosztalgikus forradalmár«, az értelmiségi tovább emelte volna a tétet, s most már nemcsak nemzethalálról, egy faj kiirtásáról, hanem egész civilizációnk megsemmisüléséről lenne szó. S ez a megsemmisülés tele van vágyakozással.

A két francia jobboldali íróra, Houellebecqre és Zemmourra gondolok. Éric Zemmour 2014-ben Le Suicide français (A francia öngyilkosság) című könyve a sikerlista élére került. A bevándorlás és az iszlám terjedése – írta – úgy játszódik le, hogy a tényleges politikai irányítás már kicsúszott a francia elit kezéből. (Hasonló folyamatok zajlottak le Oroszországban a bolsevik forradalom előtt s a weimari demokráciá­ban Hitler megválasztása előtt.) A belső háború fő okai – így Zemmour, aki az Osztrák–Magyar Monarchia romjaiból keletkezett államok polgárai­ban látja az európaiság utolsó nyomait – az idegenek, akik rendszerint irigylik, hogy a franciáknak milyen jól megy, és azt képzelik, hogy ezt a kérdést erőszakkal is el lehet intézni. (A maghrebi származású berber-zsidó Zemmour szerint országa hatvanhatmillió lakosából tizenkétmillió az »idegen«.) Az idegenek és az iszlám a szaporodást még mesterségesen, törvényileg – a polgári szabadság nevében – is elősegítik, s hiába von vállat az átlag francia, az utcákat járva be kell látnia, mindaz, amit eddig a jobboldal írástudóitól hallott, mégiscsak igaz lehet.

Egy évvel A francia öngyilkosság után jelent meg Houellebecq Behódolása, amelyről amerikai kritikusa, Mark Lilla azt írja, hogy nem annyira az iszlám térhódításának bemutatása az író célja, az iszlám csak kulcsfogalom, amely azt a visszatérő európai aggodalmat testesíti meg, hogy a szabadság mint egyedülvaló érték utáni vágy óhatatlanul katasztrófához vezet. Ember, hogy állsz a szabadsággal? – kérdez ránk a próféta. S kezünkbe nyomhatja Lenin egy prospektusát, amelyből világosan kiderül, ha a belső világok rendje, azaz a miénk, túlságosan eltér a külső világ rendjétől, akkor forradalom tör ki.”