Az államférfi és a szex

„Napjaink legelvakultabb ideológiája a női dicsőség ünnepelésében tobzódik. A szexuális zaklatással kapcsolatos átnevelő programok hatására hajlamosak vagyunk feledni, hogy a férfi továbbra is ragadozóként lép fel a nővel szemben, s e tényen nem változtatnak a biogenetikai manipulációk. A változást igazából a nők sem akarják.

Bizonyítékként vessünk egy pillantást napjaink úgymond nagy embereinek szexuális életére, azokra, akik a demokráciákban, a jobboldali diktatúrákban vagy a totalitárius rendszerekben gyakorolják a hatalmat. E téma felvetése nem puszta szeszély, hiszen része a szociológiai kutatásnak, mi több, a politikának is. Ha mellőzhetnénk szerencsétlen korunk szigorú puritanizmusát, betehetnénk e témát az iskolai tankönyvekbe, vagy – jobb híján – olvashatnánk egy kapzsi nőnek, Simone de Beauvoirnak A második nem című könyvét. (...)

Ilyen apró sztorik után az ember alig merészel áttérni a jobboldali diktátorok ügyeire. Mint minden respektált olasz férjnek, Mussolininek is voltak szeretői, akik közül a történelem egyet tart számon: Clara Petaccit. Ő annyira ragaszkodott a ducehoz, hogy osztozott vele a halálban, azaz a kivégzésben. Az óceán túlsó partján Juan Perón sem vetette meg a nőket, különösen, ha fiatalok voltak, és egy egész kampányba kezdett, hogy meghódítsa Nellidát, aki akkor csak 14 éves tanuló volt. Kapcsolat lett a vége, amelyet Perón maga jelentett be a szülőknek.

Velük ellentétben Franco példás családfő volt, Pinochet szintén, és Salazar meg nőtlen, amolyan laikus szerzetesféle. E tulajdonságokat nem vallhatják maguknak napjaink európai államfői, legyenek koronázottak vagy szimplán csak »istenítettek«. A probléma tehát rosszul van felvetve. (Nem itt van a kutya elásva.) A férfiak ragadozóak maradnak – nyíltan, vagy rejtőzködve, női jóváhagyással vagy anélkül. S az egészben az a legmegrendítőbb, hogy a marxizmus az imádott vezetőiben megtestesülve a legaljasabb kizsákmányolást hajtotta végre: a nő kizsákmányolását a férfi által! Miközben a »népnek« toronyórát ígértek láncostul! Azok a kínai iskolás lányok, akik Mao elé zarándokoltak, nem tudták, hogy a Nagybácsi apró disznószeme már az ágyába válogatja őket. Soha embernek ember általi kiszolgáltatottsága nem hanyatlott ilyen mélyre – kivéve persze a nyugati liberál-kapitalizmust, ahol a gyermekek szexuális kizsákmányolása – például videós eszközökkel – az egyik legjövedelmezőbb üzlet. És történik mindez akkor, amikor a hivatalos humanizmus kihirdeti a »gyermekek évét«, majd a »családok évét«.”

(Az Action Françaises-ben francia nyelven megjelent írást magyarra fordította S. Király Béla)