„A jó hírem: még sosem volt alkalmasabb időpont baloldalt szervezni. A rendszerkritikus baloldal mindenhol reneszánszát éli Európában, és amit TGM állított az indexes interjújában, igaz – sok marxista tér haza külföldi egyetemekről. Schiffer Andrásnak is igaza volt, amikor azt mondta: a globalizáció hatására új politikai szempontokkal találkoznak az emberek, különösen a fiatalok.
A rossz hírem: rengeteg a tennivaló. Az ellenzék lassan kilenc éve abba kapaszkodik, hogy ha minden nagyon rosszra fordul, akkor egyszer csak minden kormánypárti belátja, hogy tévedett és hirtelen minden jobb lesz. Ez nem így megy. Ha a nyilvánosságban senki nem képviseli a rendszer alávetettjeit, akkor ők beletőrödnek helyzetükbe és többnyire természetesnek, törvényszerűnek fogadják el azt.
A magyar politika jelenlegi törésvonalai – liberális és jobboldali, kuruc és labanc – csupán esszenciális „érzületekre” épülnek. Nem igaz, hogy ezeket a törésvonalakat csak a centrizmus tudja meghaladni, hiszen azzal nem teszünk mást, mint egy értelmetlen dichotómia közepére állunk. Új törésvonalak kellenek.”