Mandoki: Az integráció a bevándorlók felelőssége
A Nyugatra „disszidált” rockzenész azt írja, mivel akkoriban egy szót sem beszélt németül, az első dolga volt, hogy minden szabad percében tanuljon németül.
Tudom, van ennél sokkal több, nagyobb megoldandó probléma is az országban.
„Tudom, tudom, van ennél sokkal több, nagyobb megoldandó probléma is az országban. És, hogy demagóg, irigységet gerjeszt, a 300 forintos vizitdíj-szindrómára hajaz, a „méé eszik a másik ócsóbban” -álkérdéseket feszeget, no de akkor is, itt valami nagyon nem stimmel!
Ha ugyanaz az étterem az egyik helyen 850 forintból hoz ki egy ebédmenüt, a másik helyen meg 7.900 forintból, a gulyás- vagy bablevest 300 forintból, másutt 2.900-ból, a somlóit 260 és 2.700 Ft közötti különbséggel, akkor ott valami történt:
1. Az egyik sokkal jobb hely, mint a másik. Neeem, ez lehetetlen!
2. Az egyik helyen jobb a társaság, mint a másikban. Neeem, ez lehetetlen!
3. Az egyik vendégkör silányabb kaját érdemel.
Neeem, ez lehetetlen!
4. Az egyik helyen magasabb az előállítási költség, a rezsi, járulékok, bérek.
Neeem, az mindenhol a lehető legjobb!
5. Az egyik helyen fogyóznak, mikroszkopikus adagokat kapnak.
Mondjuk, ez lehet. Ja, nem.
6. Hogy fogom én itthon kimagyarázni, hogy hozzám képest még a legpatinásabb étterem is olcsóbban hoz ki egy ebédmenüt? Ja, nem.
7. Akkor már csak egy marad hátra: követeljük a közbeszerzéses csoda receptjét!”