„A radikális utcai politizálás nélkül, az erőforrások és a médiakörnyezet jelenlegi szintjén az ellenzéki politikai cselekvés nem képes a széles nyilvánosságot elérni és a szükséges politikai mobilizációt fenntartani. Intézményi politizálás nélkül pedig az ellenzék nem tud racionális célokat megfogalmazni és maga elé tűzni. Megoldást tehát nem a kompromisszumot nem tűrő javaslatok kínálnak, hanem azok, melyek egymást kiegészítő, komplementer egységként tudják kezelni a radikális utcai és racionális intézményi politizálást. Ennek fényében, szemben Hadházy Ákos javaslatával, a jelenlegi ellenzéki tiltakozási hullámot bojkott helyett éppen hogy az EP-választási kampányra kellene felfűzni, illetve arra kifuttatni.
Ha komolyan vesszük az ellenzéki öt pontban megfogalmazott követeléseket, akkor nyilvánvaló, hogy azok a valóban stratégiai jelentőségű elemek, amelyek alapvető hatással lehetnek a rendszer hatalmi viszonyaira, nem érhetők el az utcai politizálás jelenlegi eszközeivel. Az alapvetően mérsékelt és a résztvevők számát tekintve korlátozott nagyságú utcai tüntetések miatt a rezsim nem fog az európai ügyészségi rendszerhez csatlakozni, nem fogja a közigazgatási bírósági reformot visszavonni, továbbá pártatlan és kiegyensúlyozott közmédiát sem fog teremteni. A rabszolgatörvény és a rendőri túlóra kérdése más lapra tartozik, ezek azonban nem stratégiai, hanem taktikai követelések. Ha az Országgyűlés fideszes többsége a netadó mintájára egyszer csak visszavonná azokat, az lenne a legnagyobb csapás az ellenzék számára, hiszen a Fidesz ezzel szó szerint kihúzná a talajt az ellenzéki politikai mobilizáció alól.”