Elodázott Németország 2.

„A világ urai hangsúlyozottan kívánják a németség tudomására hozni, hogy akárcsak száz évvel ez előtt, most sem fogják lehetővé tenni, egy évszázadra sem, Németország mint nemzetállam világbirodalommá válását. Arról nem is beszélve, pontosabban nagyon is beszélve, hogy az euró mint negyedik német birodalmi márka, nagyon zavaró tényező a hanyatló amerikai világbirodalom számára, és nagymértékben elnyújthatná létét az euró megsemmisítése vagy legalábbis jelentős meggyengítése.

Nagyjából tehát ez az a létértelmezési tér, amelyet intellektuálisan át kellene fognia annak, aki előbb a CDU elnöke, aztán Németország kancellárja akar lenni. A mostani három jelölt ugyan eltérő mintázatú létkaraktert formál, de abban közösek, hogy esélytelenek az előttük álló történelmi kihívásoknak nemcsak a megoldására, de még az értelmezésére is. Legfeljebb csak annyit tehetünk, hogy vázlatosan áttekintjük, hogy miért és hogyan nem. Ha a létkarakter alapján »fedőnevet« kellene adnunk a három jelöltnek, az a következő volna: az »apparatcsik« a »technokrata« és a »lúzer«. A mostani győztes, aki egyébként inkább csak Merkel »folyamatos jövőjének« biológiai kiterjesztése, jellegzetes apparatcsik, egész életét az apparátusban töltve, sokgyerekes családból származván és maga is sokgyerekes gyakorló anyaként a hétköznapok szervezetszociológiai menedzselésének virtuóza.”