Na de ki legyen gazdag?

„Működésképtelen ellenzékünk egyetlen működőképes fegyvere a demagógia. Ennek egyik fő fegyvere, hogy melyik kormánypárti milyen gazdag, és hogy a vagyonát honnan szerezte. Aztán ezeket az információkat összevetik azzal, hogy hányan élnek szegénységben, vagy kifejezetten a létminimum alatt. 

S ha néha eszünkbe is jutnak Krisztus Urunk szavai, miszerint »Szegények mindig lesznek köztetek«, a választópolgárok jelentős részét át lehet ejteni efféle csúsztatásokkal. Dacára annak, hogy ezeket a csúsztatásokat pontosan azok az ellenzékiek mantrázzák, akiknek – mások vagyonára mutogatva – egyetlen céljuk, hogy minél közelebb kerüljenek a még több hatalom által elérhető még nagyobb gazdagsághoz. 

Idén karácsonykor rengetegen osztották meg John Lennon csodálatos, örökzöld dalát, az Imagine-t, ami, bár a Csendes éj sikerét messze nem érte le, azért meglehetősen sok jogdíjat hozott az örökösöknek. A dalban – a megosztók szerint – karácsony igazi, vegytiszta üzenete található. És ez így is van. Mármint azok számára, akik nem tudnak angolul, és nem tudják használni az internetet. Mert a fordítás egy olyan kommunista utópiát tár elénk, amely méltán lehetne a világ bolsevikjeinek himnusza. A dal egy olyan, vallások és magánvagyon nélküli társadalmat vázol elénk, amiben nincs tulajdon, nincs fájdalom, nincsenek országok.

Aki pedig tudja kezelni a világhálót, az azt is tudja, hogy ezt a csodálatos, habkönnyű, csilivili katyvaszt az a többmillió dolláros vagyona tetején csücsülő John Lennon írta, aki jövedelme tetemes részéből a trockista Munkáspártot támogatta, s szintén óriás pénzeket költött alkoholra, LSD-re és heroinra. Barátnőit, feleségeit pedig időnként úgy megkente, mint napközis gyerek a vajas kenyeret. Mindennek tetejébe ránk szabadította Yoko Onót, de ez már csak amolyan járulékos veszteség.”