Puccskísérlet Budapesten

„A puccskísérlet kudarcba fúlt. A parlamenti tömegjelenet értelmetlenné vált, az ország fáját – s egyúttal nemzeti és keresztény identitását – sikeresen megvédte a rendőrség. Búcsúzóul a tömeg belesült a Marseillaise-be. Ez történt. De a jóindulatú mosoly mellett ne feledkezzünk meg az intő, vészes történelmi párhuzamról. Éppen száz esztendeje, 1918 decemberében már javában végbement az, amire ez az idióta kísérlet irányult. A csőcselék rosszindulatára, a széteső államigazgatásra és az összeomló birodalomra alapozva egy lecsúszott arisztokrata, Károlyi Mihály vezényletével a bolsevizált baloldal alakított kormányt. 1918. november 18-án kikiáltották a Magyar Népköztársaságot. A tömeg a Himnusz mellett ugyanott, az Országház előtt elénekelte a Marseillaise-t is. Akkor sikerült.

A csőcselék azonnal fosztogatni, dúlni kezdett országszerte. Alkoholisták, pszichopaták, bizonytalan egzisztenciák vettek át miniszteri tárcákat, főhatalmat. Vagy itt az orosz példa: 1917 őszének végén Szentpétervárott egy jelentéktelen, a baloldali ellenzéken belül is kisebbségben levő csoportocska hajtott végre kisebb puccsot. Az Ideiglenes Kormány helyett megalakították – az Ideiglenes Kormányt. A másnapi napilapok a tőzsdehírekkel és egy színésznő magánéletével foglalkoztak. Az oroszok nyugodtan hajtották álomra fejüket. Ez a csoport, Leninék elszigetelt, marxista bolhacirkusza, csúfos vereséget szenvedett a novemberi törvényhozói választásokon. Senki nem sejtette még, hogy milyen aljas terv végrehajtása: a hatalom tömeggyilkosságokkal kikényszerített megragadása vette kezdetét. Vigyázzunk hát az ilyen, politikailag korrekt puccskísérletekre. Egy centit se nekik sem a parlamentben, sem a Kossuth téren. Mert aztán nincs megállás.”