Karácsonyi ünneprontók

„Közeledik karácsony szent ünnepe, sürget az idő, eddig már a földgömbön keresi a legrövidebb utat, mert rég volt az, amikor utoljára hozzánk járt, annak pontosan egy éve!
Aztán majd elindul és beér városunkba, megkeresi utcáinkat, benyit, a kapun felmegy a lépcsőnkön és ajtónkon kopogtat! Vajon mindenki beengedi-e az ajtón és szívébe is? De vajon eljön-e hozzánk, mindenkihez, hogy elhozza a boldogságot, szeretetet, istenhitet és a kellemes ünnepi izgalmakat, mint gyerekkoraink felejthetetlen karácsonyain?
Vagy visszafordul, amikor meglátja az égő karácsonyfát egy keresztények lakta nagyváros közepén, az égő Jézust a jászolban, az égő rendőrt, aki a mardosó lángokat próbálja magáról lesöpörni.

Közben borízűhangú tömeg skandálja:
– Égjen a rendőr, gyújtsd meg a Jézust!

Valamikor egy vasöntődében dolgoztam, többszörösen szenvedtem égési sebektől, meggyőződésem, hogy nincs annál fájdalmasabb, mint égni és a gyógyulás is kínszenvedés!

Ki akarhat ilyen leírhatatlan fájdalmakat okozni embertársának, annak, akit talán nem is ismer és aki csak a kötelességét teljesíti és azért kapja a kenyeret, hogy rendet tartson fenn?

És gyermekeknek szánt ajándékok égnek rögtönzött máglyákon és mintha azok sírnának lángok forró nyaldosásától.”